7.rész

Harry szemszöge:
Szeret engem.Éreztem.
-Emily!-üvöltöttem.Miért nem hall?Én hallom őt.Ki akarom nyitni a szemem és beszélni akarok vele,de nem megy.
Emily szemszöge:
-Bejöhetek?-dugta be a fejét az ajtón Louis.
-Persze.-mondtam,és letöröltem a könnycseppeimet az arcomról.
-Tényleg szeret téged.-mondta amikor Harry-re pillantott.
-Sokat érek a szeretetével ha soha nem fog felébredni.-mondtam dühösen.
-Fel fog ébredni.Érzem.Tudom hogy soha nem hagyna itt minket.-mondta,és egy könnycsepp hagyta el a szemét,mire én vígasztalás képpen megsimogattam a hátát.Közben bejött a négy srác is,és most már öten álltunk,illetve ültünk az ágya mellett.
-Nem kéne szólni az anyukájának?-kérdeztem,és felváltva néztem a fiùk szemeibe.
-Már szòltunk neki.Ùton van.-kaptam a választ Liam-től.
-Harry!-rontott be nagy lendülettel az anyukája,és a fia mellé futott.-Mi a baja?
-Két bordája eltört,egy pedig megrepett....
-Ès mi van a fejével?Miért van bekötözve?-vágott közbe Niall mondandòjába.
-Beverte.Nagy valòszínűséggel agyrázkòdása van.Amikor felébred akkor fogják tudni megmondani,hogy mennyire súlyos.-fejezte be Zayn.
-Ès mikor fog felébredni?-hullott le az anyja arcàn is egy könnycsepp.
-Lehet hogy soha,és az egész az én hibám.-mondtam dühösen,és kirohantam a folyosòra.Leültem egy székre és arcomat tenyerembe temetve sírni kezdtem.
-Mit értett azon hogy az ő hibája?-kérdezősködött továbbra is Anne.
-Erre mi sem tudunk válaszolni.-mondta Liam,és utánam jött.
-Miért lennél te a hibàs a történtekért.-ült le a mellettem lévő székre.
-Miattam ment a börtönbe,hogy nekem segítsen.-mondtam,ès ő pedig csak kérdően nézett rám.Nagy nehezen,könnyekben ùszva,neki is elmeséltem az álmomat,és hogy Harry miért ment be a börtönbe.
-Sajnálom.-mondta,és szorosan magához húzott.
-Megpròbáltad lebeszélni ròla?-kérdezte nyugodt hangon,miközben még mindig a karjaiban voltam.
-Azt mondtam neki hogy nem muszàly miattam elmennie,de ő segíteni akart.-mondtam,és kibúlytam az öleléséből.
-Hát akkor erről az egészről az ő makacssága tehet.-mondta,és mosolyával pròbált felvidìtani,de még mindig úgy gondolom hogy én vagyok a hibás.-Nem vagy éhes?-kérdezte udvariasan.
-Nincs étvágyam,de azért köszi.-hùztam mosolyt a számra.Beszélgetésünket hangos pittyegès zavarta meg,és azonnal rohanni kezdtünk a hang felé.Nővérek és orvosok suhanntak el melletünk.Ugyan oda tartottak ahova mi.Harry szobájába.A kórterembe érve homályos tekintettel néztem Zayn karjai közt síró Anne-t,a körülöttük állò három srác könnyektől megtelt szemét és a Harry mellett lévő gépet,amin vízszintes csík hùzòdik.Harry szive leállt.Engem már az ájulgás kerülgetett,Anne pedig alig kapott levegőt a sírástól.A fiúk pròbáltak erősnek tűnni,de nem nagyon sikerült nekik.Könnyeik szaporán követtèk egymást,úgy ahogy az enyémek is.Az orvosok ide-oda rohangáltak,majd belekezdtek az ùjraélesztésbe.Nem volt erőm nézni ahogy küzdenek az életéért.Hat perc kínlódás után sem reagált a srác,akit szeretek.
-Utoljára.-hallottam az orvos határozott,ugyanakkor szomorù hangját.Harry teste ùjra a magasba emelkedett,majd visszazuhant.Semmi.A gèp képernyőjén változatlanul a vízszintes vonal hùzòdik.
-A halál dátuma.....-kezdett bele a mondandòjába az orvos,mire én torkom szakadtából üvöltöttem egyet,és a földre roskadtam.
Harry szemszöge:
-Gyerünk Harry!Küzdj az életedért!Itt vannak azok akik igazán fontosak neked.Nem hagyhatod itt őket.-mondta egy ismeretlen hang.
Emili szemszöge:
Az orvos beszédre kerekítette a száját,de Harry ujja megmozdult,és a gép újra lüktető pittyegésbe kezdett.Megkönnyebbülten sóhalytottunk fel.A doki mindent rendben talált Harry-nél,és nem tudja hogy miért állt le a szíve.Belerakott valamit az infúziòjába,majd elhagyta a szobàt.
-Ne csinálj többet ilyet!Kérlek.-ment oda Anne a fiához,és homlokon csókolta.Úgy döntöttem hogy elmegyek arra a helyre,ahova sokat járok mióta megtudtam hogy nevelőszülőkkel èlek,és hogy mi a múltam.Egy csendes helyre,egy kis tóhoz.Itt úgy érzem hogy megszűnt minden gondom.A madarak csicsergése,és a szél süvítése eddig megnyugtatott.Most mégis minden más.Idáig nem foglalkoztam a távolban lévő,de mégis jól látható kis játszótérrel.A gyerekek boldogan homokoznak a tesvéreikkel és az anyukájukkal.Az egyik olyan három év körüli kislányt az apukája óvatosan,lassan löki a hintában.Vannak az én éveimben járó fiatalok,akik szerelmespárkènt,összekulcsolt kézzel sétálgatnak a fák között.Harry.Eszembe jutott a zöld szemű,göndör fürtös,mosolygós srác,aki szeret engem.Aki most lélegeztető gépekkel,kómában fekszik az innen nem messze lévő korházban.Akinek nemrég leállt a szíve.Soha nem féltem annyira mint abban a pár percben,és amikor könnyekkel megtelt szemmel rohantam végig a kórház folyosóján.Most sincs ez màsként.Ahogy eszembe jut amikor a parkban milyen jól éreztük magunkat,a könnyek hirtelen homályossa teszik a tekintetem,és így bámulom a vidám gyerekeket.Mi van ha soha nem ismétlődnek meg azok a napok,azok az együtt töltött percek?Mi van ha örökre elveszítem?Gondolataimbòl az ég dörgése térített észhez.Az eső gyorsan hullt le a szürke felhőkből,és hangosan kopogott a leveleken.A pulcsimon nem volt kapucni ezért a hajam hamar olyan állapotba került mint ha most szálltam volna ki a zuhany alól.Hosszas gondolkozás utàn úgy döntöttem hogy nem haza megyek,hanem a kórházba.Amikor beértem bőrig ázva,közölték velem Liam-èk,hogy az egész nap változatlanul telt, hogy Harry meg sem mozdult.
                       ***
A nyári szünet örömeit élném ha nem lenne egy hónapja kómában a srác,akinek nagyon hiányzik a nevetése,a hangja,az ölelèse,és minden mozdulata.Szerencsére már nem kell a sürgősségi osztályon lennie.Göndör fürtjeit Anne-vel minden nap szépen kifésültük,és tökéletesre lőttük.A 'balesetről' változatlanul azt gondolom,hogy az én hibám.A fiúkat és engem naponta rengetegen kérdeznek ki Harry állapotával kapcsolatban.Valakik bíznak benne,de vannak akik rég lemondtak Hazza-ról.Voltak olyan napjaim amikor álmomban arra keltem föl,hogy fülemet mély hangja simogatja.Most is éppen a párnája csücskét igazgatom,mint minden nap.
-Szia!Te már ilyen korán itt vagy?-jött be az ajtón az a nővér,aki három naponta mindig kicserèli a kötést Harry fején.
-Ma csak én meg Anne leszünk mert a fiúknak megbeszélésük van a menedzsmentükkel.-álltam arrébb,hogy a nő oda férjen Harry-hez,mire ő csak bólintott egyet,hogy jelezze, hogy hallotta amit mondtam.
-Èn végeztem is.-indult az ajtó felé a nővér.
-Szia Emily!Történt valami?-adott két oldalra az arcomra egy-egy puszit Anne,miután lepakolta a táskáját.
-Semmi érdekes.-mondtam a szokásos választ.
-Te hallottad hogy mit közöl a menedzsment a srácokkal?-kérdezte felháborodottan,mire én fejet ráztam.-Harry-nek egy hónapja van hogy felébredjen,különben valaki más veszi át a helyét.-mondta.
-Ennyire gonosz nem lehet.A fiúk nem hiszem hogy folytatnák a karrierjüket Harry nélkül.-háborodtam fel èn is.
-Harry!Fel kell kelned!Nem kerülhet be helyetted......-jött be felháborodottan az ajtón Niall,a három sráccal.