8.rész

                    Újra biztonságban tudtam magam

-Harry!Fel kell kelned!Nem kerülhet be helyetted Justin Bieber a bandába!-jött be felháborodottan az ajtón Niall a három sráccal.Anne-vel teljesen elkerekedett a szemünk az "ùj tag" neve hallatán.Ez így nem lesz az igazi One Direction.
-Nem tehettek semmit?-kérdezte kétségbe esetten Anne.
-Nem.Ha Harry nem kel fel,akkor nem lesz többé One Direction.-mondta szomorúan Zayn.
Harry szemszöge:
-1 hònap Harry!1 hónap!-gondoltam magamban.-Mihez fogsz kezdeni ha kikerülsz a bandából?Ha más lép a téged megillető helyre?Ha elveszik a legjobb barátaidat?Mi lesz ha nem csinálhatod azt amit szeretsz azokkal,akikkel jól érzed magad?Nagyon felidegesített ez a dolog.A fejem iszonyatosan fáj.Valamit tenni akarok hogy megszűnjön ez a borzalmas érzés,de moccanni sem tudok.
Emily szemszöge:
A telefonom csörgésére lettem figyelmes.Anya hívott.
-Szia.-szóltam bele a telefonba.
-Kisasszony!Azonnal gyere haza!-hallottam a dühös hangját.
-Máris indulok.-mondtam félénken,majd kinyomtam.-Haza kell mennem.-jelentettem be,miközben magamra húztam a vékony dzsekimet,majd kiléptem az ajtón.Fogalmam sincs hogy mi rosszat tettem.Sok mindenen végigpörgettem az agyam,majd rájöttem,hogy az igazgatò döntött azzal kapcsolatban hogy mi a következménye annak amit a lányával tettem.Ezek szerint semmi jó.Gondolataim vége felé már az ajtónk előtt álltam.Lassan lenyomtam a kilincset,majd átléptem a küszöböt.Két mérges számpárral találtam szembe magam.Az asztal felé biccentették a fejüket hogy foglaljak helyet.Hárman ültünk az asztal körül,majd elém dobtak egy borítékot,amiben egy levél volt.Kicsaptak.Az a liba elérte hogy kirúgjanak.
-Egy hétig nem mehetsz be Harry-hez,és egy hónapig se TV,se gépezés.-osztották ki a büntetésem,majd dühösen felrohantam a szobámba.Az egyik ok amiért mérges vagyok,az az,hogy szerintem nem csináltam annyira rosszat,hogy ott kelljen hagynom a gimit.A másik meg az hogy soha nem láttam ilyennek a szüleimet.Soha nem voltak velem ilyen szigorúak,mondjuk igaz hogy még egy suliból sem csaptak ki.Nem fogom kibírni egy hétig Harry nélkül.Nem akarom hogy majd úgy èbredjen fel hogy én nem vagyok mellette.Az alvás az utóbbi időben nem a legtöbbször,és nem a leghosszabb ideig szerepel a napirendemben.Megpróbálok majd elaludni,de nem gondolom hogy sikerülni fog.Gyors lezuhanyoztam,fogat mostam,megetettem Mickie-t,ès üres gyomorral most még hideg,de puha ágyamba zuhantam.A gondolatok,mint mint mindig,most sem hagytak aludni.Újra eszembe jutottak az együtt töltött percek,és a karjaiban töltött másodpercek.A gondolat,hogy örökre elveszítem,könnyet csalt az arcomra.Mostanában nem gondoltam az álmomra,az álomra,ami miatt több napig nem mertem becsukni a szemem,aminek köszönhetően közel kerültem Harry-hez,és ami miatt el kellett mennie arra a borzalmas helyre.Eszembe jutnak a borzalmas részletek,és görcsbe rándul a gyomrom.Nincs itt Harry hogy megnyugtasson,nincs itt az a srác,akinek olyan sokat köszönhetek.
-Megszökök.-mondtam magamban.Boldogan gondoltam a tervemre,ezért hamar elaludtam.
                                                                  ***
Reggel arra keltem hogy Mickie bajsza az arcomat csiklandozza.Gyengéden felemeltem,majd leraktam a földre.Felvettem a köntösömet és lementem reggelizni.A csönd,és az üres helység azt jelentette hogy anyuék elmentek kontrollra.
-Most vagy soha.-mondtam,és müzlimet az asztalon hagyva a ruhás szekrényemhez indultam.Az ablakon kitekintve láttam hogy az emberek laza,rövid ruhákat viselnek.Ezek szerint jó idő van.Nagyon vártam már hogy ilyen idő legyen London utcáin,és fel tudjam venni az egyik nem rég vásárolt nyári ruhámat.Kifésültem a hajam,magamra raktam egy kis szempilla spirált,és el is készültem.
                                    
Beleraktam a kis táskámba a telefonomat,leakasztottam a kulcsomat a tartójáról,és kiléptem az utcára.A meleg szél kellemesen érte a bőrömet,és a madarak csicsergése boldoggá varázsolta a hangulatomat.Arra gondoltam hogy mi lesz ha a szüleim hamarabb érnek haza mint én?Ja és persze mit fogok tenni hogy ha találkozunk a kórházban?Az utóbbi kérdésemre próbáltam nem gondolni,hisz azt nem tudnám kimagyarázni.Beértem a kórházba és elindultam a lépcsőn Harry szobájába.Azért nem mentem lifttel,mert nem hinném hogy anya a lépcsőn bicegne fel a törött làbával.Vettem egy mély levegőt majd abban reménykedve hogy Harry felkelt,beléptem az ajtón.Ugyan úgy feküdt ahogy tegnap.Kifújtam a maradék levegőt ami bennem maradt,majd gyors lezavartuk a köszönèst Anne-vel és a négy sráccal.Inkább nem terheltem a fiúkat a rossz hírrel ami miatt tegnap haza kellett mennem,ezért amikor rákérdeztek azt mondtam hogy anyára kellett vigyáznom.Rezegni kezdett a telefonom,kivettem a táskámból,és amikor megláttam az 'Apu' feliratot a telefonom kijelzőjén,megijedtem.
-Szia.-köszöntem,és kimentem a folyosóra.
-Most értünk haza és mint értesültünk róla,nem vagy itthon.Merre vagy?-kérdezte nyugodtan.Amikor belekezdett a mondatába,megkönnyebbültem,mert tudtam,hogy nem láttak meg a kórházban.
-Eljöttem sétálni a park........
-Emily!Harry felébredt!-rohant ki Liam a szobából,ès az örömtől könnyes volt a szeme.
-Bementél a kórházba igaz?Ezèrt mèg számolunk.-mondta.-Maradhatsz,nem szólok anyának.-hallottam a hangján hogy mosolyog.
-Köszi.-gördült le egy könnycsepp az arcomon,és letettem a telefont.Beléptem a még kába,göndör hajú srác szobájába.
-Nem....nem lesz....új...tag.-makogott,mi pedig csodálkoztunk hogy honnan tudja,mire Zayn rávágott egy 'nem'-et.Közben bejött az orvos,és belekezdett a vizsgálatba.
-Mozgassa meg a bal lábujjait.-kérte az orvos,és Harry megtette.-Nagyszerű.-mosolygott fel a doki.-Most pedig emelje fel a jobb kezèt.-adta ki az újabb "feladatot".Harry egy ideig nem reagált semmit,de aztán egy picit megemelte a karját.-Fel tudja sorolni az itt lévő személyek nevét?-kérdezte.
-Azt hiszem Anne Cox,azaz anya,Liam Styles,Niall Malik,Louis Horan,Zayn Tomlinson.-sorolta.-A hölgy nevére nem emlékszem.Mind annyiunk arcára rémület került.
-És önt hogy hívják?-kérdezte az orvos.
-Öhmm...Harry Parker.-mondta.
-Doktor úr!Csak az én nevemet tudta.-súgta a doki fülébe ijedten Anne.
-Nyugi!Csak vicceltem.Az én nevem Harry Styles,ők pedig itt Louis Tomlinson,Liam Payne,Zayn Malik,Niall Horan.Ja és a hölgy Emily Parker.-nevetett fel Harry.
-Örülünk hogy megmaradt a humora fiatalember,de az ilyennel nem illik viccelődni.Ezek nagyon komoly vizsgálatok.Csinálunk majd még egy röntgent az agyáról.Megnyugtatom önöket,biztos nem komoly a sérülése.-mondta az orvos,és megkönnyebbülten felmosolyogtunk.-Fáj valamije?-kérdezte.
-A bordám.-válaszolta Harry.
-Érthető.Kettő eltört,egy pedig megrepedt.Épp ezért egy ideig itt kell maradnia.-közölte a doki,majd kiment.
*pár hónap múlva*
Tegnap engedték ki Harry-t a kórházból.Nagyon keveset találkoztunk,a tanulás és amiatt a lógás miatt.Havonta egyszer.Szerencsére teljesen felépült.Magántanuló lettem,a fiúk pedig befejezték a sulit,ezért ha nem tanulok sokat tudunk találkozni.Ma végre kettesben tudok lenni Harry-vel,és remélem ugyan olyan jó lesz mint règen.Piknikezni megyünk ahhoz a tóhoz,ahova mentem amikor leállt a szíve.Felvettem egy kényelmes farmert,egy brit zászlós pólót,egy pulóvert és egy dzsekit.Hajamat copfba kötöttem,és smink nélkül elindultam a megbeszélt helyre.A fűben ülve várt engem.Egy kockás pléd volt leterítve elé,a közepén pedig egy kosár.Felállt,majd mosolyogva elindult felém.Amikor találkoztunk,szorosan magához húzott és megpörgetett a levegőben.Újra biztonságban tudtam magam.Éreztem ahogy mély levegőt véve magába szívja az illatomat.Ezt tettem én is.A lábamra állított,majd homlokát az enyémre helyezve néztük egymást.
-Szia.-mosolygott.
-Szia.-ismételtem meg,és én is a szemébe mosolyogtam.
-Hiányoztál.-mondta,és egy puszit hagyott a homloka helyére.
-Te is nekem.-adtam vissza neki a puszit az arcára.
-Életem legrosszabb hónapját éltem át amikor kómában voltál.-mondtam amikor szembe ültünk egymással a pléden.-Soha nem bocsájtottam volna meg magamnak ha akkor elveszítelek.Nem tudtam hogy fogok bírni élni nélküled.Fura volt az az érzés amit akkor éreztem.-mondtam
-Azt úgy hívják hogy szerelem.-mondta,és fülig húzta a száját.-A baleset napján mondtál nekem valamit.Szeretném most szemközt is hallani.-húzott huncut mosolyt az arcára.
-Te azt hallottad?-csodálkoztam.
-Minden szót hallottam körülöttem.-mondta.
-Nem emlékszem arra a szóra.-hazudtam.
-Az előbb pedig úgy tűnt mint ha tudnád.Segítsek visszaemlékezni?-kérdezte.-Nem azt mondtad hogy szeretsz?-hajolt közel hozzám.Kirázott a hideg amikor forró lehelete megcsapta a hideg arcomat.
-Rosszul emlékszel.-hazudtam továbbra is.
-Lehet.-ült vissza helyére.Láttam a szemébe hogy tudja hogy hazudok.Előpakoltuk a szendvicseket,majd el is kezdtük enni őket.Nem tudom hogy ki dobta össze őket,de nagyom finom volt.-Biztos hogy nem mondtad azt?-firtatta tovább a témát.
-Nagyon féltem akkor.-sütöttem le a tekintetemet.
-Ezt igennek vegyem?-nézett rám kérdően.
-Annak veszed aminek akarod.-ráztam meg a vállamat.-Az számít hogy most mit érzek.Nem pedig az hogy akkor mit éreztem.-mondtam.
-És most mit érzel.Most,amikor ilyen közel vagyok hozzád.-jött felém,és már olyan közel volt hogy még egy légy sem fért volna el köztünk,de èn megszakítva a pillanatot,megint elhúztam a fejemet.
-Még mindig màs tetszik?-kérdezte.
-Már nem vagyok belé szerelmes.Másba vagyok.-néztem a szemébe.
-Értem.-emelte le a kezét az arcomról.
-Téged szeretlek te hülye.-nyögtem ki az érzésemet,amit egy ideig még titkolni akartam.Megcsillant a szeme,és a csalódott arca helyett,boldogat vett fel.Beletúrt a hajamba,én pedig nyaka köré fontam a kezem.Megtörtént.Tényleg megtörtént az a csók,amit mindketten akartunk.