6.rész

      "Az egész az én hibàm...."

Harry szemszöge:
-Van egy ötletem hogyan szabadulhatsz meg a rémálmodtòl.-mondtam.-Az,aki elütötte anyukàdat börtönben van ugye?
-Igen.-mondta.
-Menjünk be hozzá a börtönbe.-nyögtem ki az ötletemet.
-Ès mi van ha ő az?-kèrdezte félelemmel megtelt tekintettel.Igaza van.Ha tényleg az a fickò van a börtönbe aki az álmàba,akkor csak rosszabb lesz neki.
-Ebbe bele sem gondoltam.Sajnálom.-néztem rá szomorùan.
-Semmi gond.Örülök hogy pròbálkozol.-villantott felém egy mosolyt.
-Csak ennyit akartam.Megyek a többiekhez a büfébe.Hány òrád van?-kèrdeztem.
-Hét.-mondta.
-Nekem hat,de nem baj.Megvárlak.Mehetnénk együtt haza.-dobtam fel az ötletet.
-Benne vagyok.-mondta,és elbùcsùztunk egymástòl.Matekom jön.Egy ùjabb unalmas òra,de már csak ez a hét és nyári szünet.Suli mentes,de fellèpéssel teli hetek.A becsengő hallatán beültem a terembe és a matekkal nem foglalkozva gondolkodni kezdtem hogyan segíthetnék Emily-nek.
-Megvan.-kiáltottam fel az òra közepèn amikor megütötte a fejemet a megfelelő ötlet.
-Meg van az eredmény Mr.Styles?Hallgatom.-nézett rám vàlaszra várva a tanár ùr.
-Öhhm...Öhhm...69.-nyögtem ki makogva egy "választ"
-Helyes.-mosolygott ràm a tanár.
-A 69 megint megmentett.-mondtam magamba és egy perverz mosolyt hùztam az arcomra.Vègre kicsengettek.Megkeresem Emily-t és belekezdek a tervem  megvalòsításába.Alig tettem pár lépést a folyosòn,máris a telefonját babrálò Emily-be mentem bele.Mind a ketten a földre estünk,és a telefonja pedig az egyik tanár kávéjában landolt.
-Nagyon sajnálom.Nem volt szándékos.-kértem bocsánatot,és udvariasan felsegítettem a földről.
-Tartozol nekem egy iPhone-al.-nézett ràm dühösen,miután leporolta a nadrágját.
-Tényleg nem volt szándékos.-kèrtem ùjra bocsánatot,és az elviharzott Emily utàn siettem.
-Akkor is.-mondta dühösen,miközben továbbra is sietve ment előre.
-Nem volt jò este a szex?Miért vagy ilyen feszült?-kérdezte vigyorogva Janet.
-Elegem van belőled!Hagyjál végre békén!Részeg voltam,ahogy màs is.Honnan tudod?Lehet hogy te is lefeküdtél valakivel.Ès azon még nem gondolkoztál hogy a szexhez két ember kell?Nem csak én vagyok a hibás az aznap este történekért,hanem Max is(a fiù akivel Emily lefekütt).-üvöltötte le Janet haját,és amikor befejezte mondandòját,mérgében lekevert neki egy maflást,ès ő a földre esett.A falbòl kiállò kisebb szög kiszakította a pòlòját,ami később a szögen lògott,és ő pedig ott ült a földön egy szál melltartòban.Az egész iskola hangos nevetésbe tört ki.
Emily szemszöge:
Minden megváltozott.Az összes diàk pacsizni jött oda hozzám,mint ha egy éve semmi sem történt volna.Az igazgatò is jelen volt az esetkor,és amikor rápillantottam egy kisebb mosoly hùzodott az arcára.Janet biztos megkéri majd hogy rugjon ki.Kìváncsi vagyok mi lesz velem.Harry-nek köszönhetem ezt az egèszet.Ha nem idegesìt fel a telefonom miatt,akkor Janet beszòlása ahogy bement az egyik fülembe,ùgy ment volna ki a másikon.Örülök hogy felidegesített,meg hát tényleg nem szándékosan jött nekem.A következő òra után bocsánatot kèrek tőle.A másik meg az hogy már ùgy is le akartam cserélni az èn ütött-kopott iPhone-omat.Leültem a helyemre,ès nyugodtan ültem ott òra végéig.Ez volt az utolsò òrám.Ùgy is Harry-vel megyek haza.Majd akkor bocsánatot kérek tőle.A suli hátsò bejáratnál megláttam Harry-t,egy fának támasztva.
-Szia.-üdvözöltük egymást egyszerre,amin mind a ketten elmosolyodtunk.
-Bocsi hogy annyira kiborultam a telò miatt.-mondtam ki amit ki kellett mondanom.
-Teljesen normális reakciò volt.-mondta.-Èn kérek bocsánatot.
-Bocsánatkérès elfogadva.-mondtam és megöleltük egymást.
-Hogy nézett ki az a férfi az álmodbòl?Megèrtem ha nem akarsz ròla beszélni.-kérdezte.
-Kopasz volt,azt hiszem sötét bőre volt,és széles,izmos válla.-válaszoltam nehezen a kérdésére.-Miért érdekel?
-Bemegyek egyedül a börtönbe.-mondta,és szembe fordult velem.
-Nem kell miattam elmenned arra a borzalmas helyre.-bròbáltam lebeszélni.
-De én segìteni akarok.-makacskodott.
-Te tudod.-mondtam vállat vonva.Ha vele vagyok minden perc egy másodpercnek tűnik,ugyan is már is a kapunk előtt voltunk.
-Akkor majd hìvlak hogy milyen volt a látogatàs.-mondta.
-Ma mész?-kérdeztem csodálkozva.
-Oda megyek most.Szia!-bùcsúzott.
-Vigyázz magadra!-mondtam,és nyomtam az arcàra egy "sok szerencsét" puszit.-Szia!
Harry szemszöge:
Amikor beértem a börtönbe,mondtam,hogy ahoz a férfihez jöttem aki elütött egy nőt.Végigvezettek egy cellával teli folyosòn.Kirázott a hideg,amikor találkozott a tekintetem a bűnözökkel.Nem láttam egy sötét bőrű,kopasz férfit sem.Boldogan hagytam el a börtön kapuját.Èpp a fülemhez emeltem a telefonom hogy beszéljek Emily-vel,amikor megláttam egy csìkos ruhás alakot lemászni a börtön falán.Azonnal visszacsùztattam a zsebembe a telefonomat,és a fura fazonhoz lopakodtam.Amikor elég közel kerültem hozzá láttam hogy sötét bőre van,haja egy száll se,ès széles,kigyùrt a válla.Ùgy néz ki ahogy Emily mondta.Most szökik el a börtönből.Gondolom.Ezért nem láttam az egyik cellában sem.
-El kell kapnom.-gondoltam magamban,és csöndben a férfi után futottam.Megállt pihenni,és én csak pár méterre vagyok tőle egy fa mögött.
-Most vagy soha.-gondoltam magamban,és rávetettem magam.A földhöz szorítottam,de sokkal erősebb volt nálam és ő szorított engem a betonra,vagyis ledobott a betonra.Éreztem hogy a göndör fürtjeim áznak a vérben,és alig kapok levegőt,a bordáim iszonyatosan fájnak.Az eszméletem kezd elhagyni.Behùz egy bal egyenest,és máris a földre ragattam.Nem vagyok magamnál.Minden fehér.Egy fehér térsègben vagyok.Kiabálok,de nem hall senki.Hátamat a fehér szoba széléhez támasztva rogyok a földre.Amikor tenyeremből feltekintek,meglátok egy fehér ruhàs lányt,Emily-t.Futok felé,de amikor a karjaimba szorìtanám,messzebb kerül tőlem.Mi folyik itt?
Emily szemszöge:
10 òra és Harry még mindig nem hìvott.Kezdek félni attòl hogy valami történt vele.Egy valami segìthet ilyenkor.A zene.Bekapcsoltam az egyik kedvenc lassù számomat a fiùktòl,a Little Things-t.Amikor Harry hangja zùgott a fejembe,az ő szòlòja,jobban aggòdni kezdtem èrte.Mi van ha segìtségre van szüksége?Megszòlalt lent a vezetékes telefon.Izgatottan sprinteltem le a lépcsőn.
-Harry te vagy az?-kérdeztem 220-al verő szìvvel.
-Liam vagyok.Ezek szerint nincs nálad Harry.-mondta aggòdò hangon.Ha elmondom Liam-nek hogy Harry elment a börtönbe,meg fogja kérdezni hogy miért,és akkor el kell mondanom neki az álmomat.Azt nem akarom.
-Nincs.Nem tudom hol van.Lehet hogy egy lánnyal.-hazudtam.
-Meglehet.-mondta mosolyogva.
-Szia Liam!Jò éjt.-köszöntem el és megszakìtottam a vonalat.Felfutottam a szobámba és becsaptam az ajtòmat.Nagyon aggòdom érte.Csak rossz gondolatok járnak a fejemben.Nem tudok aludni,és amìg nem tudok meg valamit Harry-ről,addig nem is fogok tudni.
*másnap reggel*
Olyan egy òrát aludhattam.A szemeim alatt hatalmas lila karikák vannak.Leültem a tükör elé,ès pròbáltam eltakarni őket.Nagyjábòl sikerült is.Felvettem egy csőnacit,és egy egyszerű csíkos pòlòt,mellé a fehér Converse cipőm.Nem volt étvágyam,ezért üres gyomorral indultam a suliba.A sarkon találkoztam Liam-ékkel.Mindenki ott volt,kivéve a göndör srác,akit az utòbbi napokba nagyon megkedveltem,és akiért most nagyon aggòdom.A suliban szinte mindenki kedvesen köszönt nekem,de ez valahogy nem nagyon vidìtott fel.Èpp bùcsùztam a négy sráctòl a terem előtt,amikor Louis-nak megcsörrent a telefonja...
Harry szemszöge:
*a börtönlátogatàs estéje*
Egy mentőautò szirénáját hallom ahogy közeleg felém
-Van pùzùsa?-kérdezte egy mély hangù férfi,amikor lehajolt mellém.
-Nincs.-mondta kapkodò hangon egy nő.
-Ùjraélesztès.-mondta a férfi,és rá tett egy hideg kütyüt a mellkhasamra.
-Hè emberek!Élek!-üvöltöttem,de nem hallotta senki.
-Hàtrébb!-mondta,és a testem felugrott,majd visszaesett.
-Még mindig nincs pùzusa.-szòlalt meg megint a nő.
-Miòta nincs eszméleténél?-kérdezte a férfi.
-Olyan 9 òrája.-mondta a nő.
-Mikor álhatott le a szive?-tett fel még egy kérdést a férfi.
-Nem olyan rég.-válaszolt a nő.
-Hàtrèbb!-mondta megint a férfi.
-Ùjra van pùzùsa.-kiáltott fel a nő.
-Milyen sérülései vannak?-tett fel egy ùjabb kérdést a pasas.
-Kisebb agyrázkòdása lehet,az egyik bordája valòszìnűleg eltört.-mondta a nő amikor betoltak a mentőautòba.
-A bal zsebében van egy telefon.-mondta egy idegen hangù férfi,akinek a kocsin kìvül nem hallottam a hangját.
-Hìvja fel az egyik telefonszámot.-mondta a pasas,aki az ùjraélesztèst csinálta.
-Uram.Ő nem Harry Styles?-kérdezte furán a férfi.
Emily szemszöge:
-Louis Tomlinson.-szòlt bele Loui a telefonba.
-....-mondott valamit egy férfi a vonal tùl oldalán,és Louis-nak,könnyekkel telt meg a szeme.
-Mi történt?Harry-vel van valami igaz?-rázogattam meg üvöltve a vállát.
-Köszönöm.Mindjárt ott leszünk.-mondta Lou,és kinyomta a telefont.Nem mondott semmit,csak nagy léptekkel haladt az iskola kijárata felé.
-Mondj már valamit!-üvöltöttem,és a többi fiùval Louis után siettem.
-Megverték.-nyögte ki a rémisztő választ.-Most viszik a korházba,ùjra...ùjra kellett...éleszteni.-mondta el aprò részletekben a Harry-vel történteket.Legördült az első könnycsepp az arcomon,és egyre több követte egymást.Mindannyian beültünk a kocsiba,és a kòrház felé vettük az irányt.El sem kéredzkedtünk a sulibòl.Az volt a legfontossabb hogy minnél hamarabb Harry mellett legyünk.
-Harry Styles-t behozták már?-kérdezte Liam a portán amikor beértünk a kòrházba.
-Pillanat.-mondta egy fiatal nő,és elkezdett keresgélni a számítògépén.-Igen,52-es szoba.
-Köszönjük.-mondta Niall és felszaladtunk a lépcsőn,ugyanis az gyorsabb mint a lift.Azonnal berontottunk a sürgősègi osztály egyik szobájának az ajtaján.Borzalmas látvány volt.Lélegeztető gèpekhez volt kötve,és a fején pedig nagy kötés volt.
-Mi történt vele?-kérdeztem könnyekkel megtelt szemmel.
-Két bordája eltört,egy pedig megrepedt.Nagy valòszínűsege van annak hogy agyrászkòdása van,de azt csak akkor tudjuk meg hogy mennyire sùlyos ha felébred.HA felébred.-emelte ki az orvos a 'Ha' szòcskát.
-Mi az hogy "ha" felébred?-kérdezte érthetetlenül Zayn.
-9 òráig kòmában volt,vagyis már 11 òrája kòmában van.-mondta a doki.Niall-el és Liam-el ott voltunk az ágya mellett.Zayn és Louis nem bìrták érzelmileg ahogy csipognak mellette a gépek,ezért kimentek.Leültem mellé,és tenyerét az enyémbe helyeztem.Simogattam a kezét,majd felálltam,és göndör fürtjeit arrébb sepertem és gyengéden forrò puszit leheltem az arcára.Az egyik könnycseppem lefolyt az arcomròl az övére,és lassan haladt lefelé.
-Magatokra hagylak.-hagyott minket kettesben udvariasan Liam,és én csak egy aprò mosolyt hùztam az arcomra egy 'köszi' helyett.
-Az egész az én hibám.Nem kellett volna hagynom hogy egyedül menj oda.Fel kell épülnöd!Meg kell gyògyùlnod.Nem hagyhatsz itt minket.-mondtam nagyokat nyelve,könnyeim pedig gyorsan követték egymàst.
-Szeretlek.-suttogtam.