10.rész

Sziasztoook!!Először is köszönöm az 5 rendszeres olvasót,és köszönöm azoknak,akik minden részhez komiznak♥...nagyon örülök neki..másodszor meg,úgy döntöttem hogy minden 10.részt az átlagnál hosszabbra írok...ez azért van mert minden 10.résznél hosszan kikérem majd a véleményeteket...azaz kérek majd minimum 3 olyan komit,ami hosszú...amiben leírjátok hogy abban a 10 részben mi tetszik,mi nem tetszik,és hogy mi volt a kedvenc részetek,esetleg melyik rèsz nem tetszett...szóval akkor majd kérek min.3 hosszú komit..akkor lesz 11.rèsz...
Jó olvasást! :D

                         "Szereted őt?"

                   

Harry szemszöge:
Csak néztem ahogy lassan,lehajtott fejjel elbaktat előttem.Utána nyúltam volna,de tudtam hogy felesleges.Egy életre megutált.Leültem a fűbe,és hosszan gondolkoztam azon hogy mekkora barom vagyok.Magam elé képzeltem ahogyan lassan eltűnik a fa árnyékai között.Rengeteg mindenen ment keresztül.Sok csapás érte az életben,és amikor minden megoldódik,én tönkre teszem.Újra csalódnia kellett,ráadásul abban,akit szeret.Bennem.

Emily szemszöge:
Lassan haladtam London hűvös utcáin.Az időjárás megfelelően illett a hangulatomhoz.Borús,szürke volt az ég,és a szívemet is ugyan ilyen szavakkal jellemezném.A földet bámulva haladtam előre.A sírás miatt a fejembe éles fájdalom nyilallt.Leültem egy padra,lecsuktam a szemem,és lábujjaimat összeszorítva vártam hogy megszűnjön a fájdalom.
-Valami baj van?-éreztem egy nyugtató érintést a vàllamon.Szavai mély csengése,ès tenyere gyengéd érintése,Harry-re elékeztetett.Nem mertem rá nézni.Féltem attól hogy ő az.
-Nate Frewen.-nyújtotta felém a kezét.
                                    

A neve hallatán felkaptam a fejemet,és azonnal csillogó tekintetével találtam szembe magam.-Te sírtál?-emelte fel az àllamat.
-Csak bele ment egy kis por a szemembe.-füllentettem.-Egyébként Emily Parker vagyok.-ráztunk kezet,és egy hamis mosolyt húztam az arcomra.
-Azért piros a szemed?-hitetlenkedett.
-Szerintem nem egy idegennel fogom megbeszélni a problémáimat.-flegmáztam.
-Csak segíteni akartam.-mondta.
-Sajnálom.Nem akartalak megbántani.Csak elég rossz napom volt.-mondtam.
-Talán egyszer elmondod mi bànt.-mosolygott rám.
-Nekem ideje lenne mennem.-álltam fel.
-Elkísérlek.-ajánlotta fel.
-Most inkább egyedül szeretnék lenni.-utasítottam vissza.
-Valamikor összefuthatnánk.Mondjuk holnap.Van egy hely ahova szeretek eljárni.Találkozzunk ugyan itt tízkor!-dobta fel az ötletet.
-Nekem megfelel.-vontam vállat.
-Akkor holnap.-intett,és el is ment.Nem mondhatom hogy sok kedvem van ehhez az egészhez,de szimpatikus srác,és elég bunkó voltam vele.Az a legkevesebb hogy találkozzak vele.Haza felé vettem az irányt,és amint megtettem az első lépésemet,az égből szakadni kezdett az eső.
-Fasza.-gondoltam magamban.Gyorsabb léptek miatt körülbelül tíz perc alatt hazaértem.Levettem a sáros cipőmet,a vizes dzsekimet pedig a radiátorhoz tettem.Az óra kisebbik mutatója lassan elérte a hetes szàmot.Beültem egy nagy adag forró vízbe,és ott feküdtem egy órát mozdulatlanul,majd az öregasszonyéhoz hasonló ázástól ráncokra emlékeztető kezem miatt kiszálltam.Bementem a szobámba,és ugyan mèg csak nyolc óra volt,de aludni szerettem volna.A szobámba csönd volt,és az agyam csak Harry-re tudott koncentrálni.Legalább felhívna.Legalább próbálná valahogy helyre hozni.Mondjuk tök mindegy.Ahogy megjelenik előttem a kép,amikor megcsókolja azt a lányt,egy könnycsepp fut végig az arcomon,majd kettő,majd három,és így tovább.Eszembe jutnak a pillanatok,amikor én érezhettem puha ajkai melegét,amikor én tudtam magamévá ölelését.Egy ideig feküdtem könnyekben ázva,majd elaludtam.
Reggel rémülten pattantam ki az ágyamból,amikor megláttam hogy az órám kijelzője 9:26-ot mutat.Gyors ruhás szekrényem elé vetettem magam,majd kiválasztottam egy megfelelő összeállítást.
                 

Befoglaltam a fürdőszobát,elvégeztem az ottani tennivalókat,ès a következő pillanatban már a cipőmet húztam a lábamra.Gyors tempóban siettem a megbeszélt helyre,és egy öt perces késéssel letudhattam a találkát.
-Szia.-mosolygott rám barátságosan.
-Szia.-üdvözöltem én is,és közben úgy lihegtem mint egy kutya.
-Tàn elaludtál.-indultunk el.
-Talált süllyedt.-mondtam.
-Hova megyünk?-érdeklődtem.
-Titok.-vágta rá gyorsan.-Egy nyugis helyre.Annyit elárulok.-mondta.
-Hàny éves vagy?-kezdtem az ismerkedést.
-20.Te?-kérdezett vissza.
-18.-válaszoltam.
-Mióta élsz itt Londonban?-kérdezte.
-Születésem óta.Vagyis gondolom hogy Londonban születtem.-mondtam.
-Hogy-hogy?-értetlenkedett.
-Nevelő szülőkkel élek.Árvaházból kerültem hozzájuk.-mondtam,és eszembe jutottak a szüleim.Most hol lennék ha velük élnék?Milyen lenne a viszonyom az apámmal,esetleg a nevelő anyámmal?
-Sajnálom.-zökkentett ki gondolataimból,és hálával megtelt tekintettel rámosolyogtam.-A 18. szülinapomon nyaralni jöttünk a családommal Londonba.Vagyis nem nyaralni mert tél volt.Nem messze jártunk kocsival amikor megcsúszott egy jégen az autó.A szüleim ott helyben életüket vesztették,a 11 éves húgomat pedig élet veszélyes állapotban szállították kórházba.-kezdett bele történetébe.A hangja elcsuklott,szemei pedig könnyekkel teltek meg.-Egy hétig kómában volt,majd ő is meghalt.Én egy nyaktöréssel megúztam a balesetet.Azóta élek Londonban.Előtte pedig Doncaster-ben éltünk.-fejeztem be.
-Annyira sajnálom.-simogattam meg a hátát,ès eszembe jutottak azok a percek,amiket akkor éltem át amikor Harry kómában volt.
-Itt is vagyunk.Amikor kiengedtek a kórházból,akkor találtam erre a helyre.Szeretek itt egyedül lenni.Meg persze ilyen szép lányok társaságában is mint te.-mondta és elpirultam.Amikor egy picit beljebb mentünk,rájöttem hogy ez az a hely ahol Harry-vel piknikeztem.
-Ismerem ezt a helyet.Én is sok időt szoktam itt tölteni.-mondtam.
-Remek.Nate pont oda akar leülni a fűben ahol Harry-vel voltam.-gondoltam magamban.-Nem ülünk le valahol máshol?-kérdeztem.
-Itt sütnek be a legszebben a nap sugarai.De ha te akarod.-állt fel.Egy pár méterrel arrébb ültünk,majd folytattuk a beszélgetést.Nem örülök hogy itt kell lennünk.Olyan emberrel vagyok itt akit kezdek megkedvelni,de mégis mindig az az ember jut eszembe,akit el akarok felejteni.Sok mindenről beszélgettünk,sokat megtudtunk egymásról.Végül kikötöttünk annál a témánál,amihez nem akartam eljutni.
-Még mindig nem akarod elmondani hogy mi volt a baj tegnap?-nézett mélyen a szemembe,majd elkezdtem mesélni:
-Van egy fiú,Harry.Szeretem,vagyis szerettem,nem tudom.Azt akarta hogy a barátnője legyek,de ez nekem gyors volt,ezért elutasítottam.Még aznap felhívott hogy találkozzunk.El is mentem a megbeszélt helyre a megbeszélt időben.Csak hogy nem az a látvány fogadott amit vártam.A szerelmem egy másik lánnyal csókolózott.-meséltem.A szája legörbült,és bámulni kezdte a füvet.Mint ha valami eszébe jutott volna.
-Valami rosszat mondtam?-kérdeztem.
-Dehogy is.Csak elkalandoztam.Nagyon sajnálom ami történt.-mondta.Bárhova néztem,mindig a göndör hajú srác jutott eszembe,ezért hamar elbúcsúztam Nate-től.Hazamentem,majd a TV elé vetettem magam.Lapozgattam a csatornákat,és megakadt a szemem az egyik adón.
-"A One Direction nő falója pár nappal ezelőtt egy szőke lánnyal láthattuk,tegnap viszont egy másik lánnyal buktatták le."-mondta egy férfi.Rögtön ellapoztam,hisz nem voltam kíváncsiak a képekre.Lefeküdtem a kanapéra,és hagytam hogy előtörjenek bennem az emlékek.Minnél több kép ugrott be,annál biztosabb voltam benne,hogy nehezen fogom kibírni nélküle.

*pár héttel később*
Szinte minden második nap tanulás után találkoztam Nate-tel,a barátnője ként.A seb,amit Harry okozott,a Nate-tel töltött idők kezdik begyógyítani.Ma az egyik gyerek kori barátjához megyünk ebédre,akinek szeretne bemutatni.
-Szia.-üdvözölt egy csókkal.
-Szia.-mosolyogtam rá.
-Megtudhatom a nevét a barátodnak?-kérdeztem.
-Nem.-vágta rà.
-Gonosz vagy.-löktem oldalba.Betértünk egy ismerős utcába,de bármennyire is akartam,nem tudtam rájönni honnan ismerem.Bekopogtunk egy nagy fehér ajtón,és amikor kinyitották,belèmszorult a levegő,és a seb a szívembe újjá született.
-Nate Frewen.Louis gyerek kori barátja.-nyújtotta a srác felè a kezét Nate.
-Harry Styles.-nézett továbbra is a szemembe.
-Szia Na....-ugrándozott az ajtóhoz Louis,de amikor meglátott megállt egy helyben.
-Ismeritek egymást?-kérdezte Nate.Harry-vel rögtön rávágtuk egyszerre hogy nem,Louis viszont az ellenkezőjét mondta.
-Akkor most melyik?-nézett körbe mind annyiunkon.
-Nem.-mondtuk egyszerre Harry-vel.
-Sziasztok.-jött le a lépcsőn a többi srác is.
-E....-kezdett bele Liam az üdvözlésembe,de ránéztem szúrós szemmel,hogy ne mondja ki a nevemet.-Engedjétek beljebb őket!-változtatta meg mondandóját.
-Ő itt a barátnőm,Emily Parker.-mutatott be Nate azoknak,akik tudják jól hogy ki vagyok.


Harry szemszöge:
Amikor megtudtam hogy barátja van,olyan volt mint ha kést szúrtak volna a szívembe.Legszívesebben magamhoz öleltem volna,és soha nem engedtem volna el.Leültünk az asztalra,és mind a ketten csak forgattuk a kanalat a levesben.Tudni akarom hogy tényleg szereti,vagy csak azért van vele hogy elfelejtsen.
-És,miòta ismeritek egymást.-érdeklődtem,majd egy nagy rúgást éreztem a bokámon,amiért Emily volt a felelős.
-Pár hete,és tegnap óta járunk.-válaszolt Nate.
-Ès nagyon szeretjük egymást.-szólt közbe Emily,és a szemembe fúrta tekintetét.
-Louis,beszélni szeretnék veled.-fogtam meg a karját,és elhúztam az asztaltól.-Miért kellett Emily-nek ide jönnie?Tudod milyen szarul érzem magam amiatt hogy nem lehet az enyém,és most meg megtudom hogy barátja is van.-mondtam neki dühösen.
-Én nem tudtam hogy Emily-vel jár.-mondta.
-Hát miért nem kérdezted meg?-kèrdeztem,és ott hagytam.Amikor vissza értem Nate pont egy puszit adott Emily szájára,amitől felfordult a gyomrom.
-Elment az étvágyam.-mondtam,miközben a turbékoló szerelmes párt néztem,majd felmentem a szobámba.


Emily szemszöge:
-Ennek meg mi baja?-mutatott Harry után Nate.
-Csak bal lábbal kelt fel.-válaszolt Zayn.
-Merre van a mosdó?-kérdeztem.
-Az emeleten balra,és a harmadik ajtó.-igazított el Liam.
-Köszi.-álltam fel az asztaltól.Tulajdonképpen nem akarok mosdóba menni,csak beszélni akarok Harry-vel.Felsétáltam a lépcsőn,és azonnal keresgélni kezdtem Harry szobáját.Nem volt nehéz dolgom,hisz csak egynek volt becsukva az ajtaja.Kopogtam,de nem válaszolt senki.Egy ideig álltam az ajtóban,és gondolkozni kezdtem,hogy biztos akarok-e beszélni vele.Épp menni készültem hisz már nem tartottam olyan jó ötletnek ezt a beszélgetést,amikor kinyílt az ajtó.
-Gyere be!-mondta.Bementem,és megálltam a fal mellett.
-Miért kellett ide jönnöd?Ez így jó hogy mind a kettőnkben előtörnek az emlékek?-üvöltött,és kezdett megrémiszteni.
-Én nem tudtam hogy Louis a gyerek kori barátja.-mondtam.
-Csak egy dologra válaszolj!Szereted őt?-kérdezte,és két kezét a falhoz támasztva bekerített.Most hogy újra láttam,számomra is érthetetlen hogy mit érzek Nate iránt.
-Először te mond meg hogy miért csókoltad meg azt a lányt!-mondtam.
-Szerinted ha meg akartam volnacsókolni akkor most hol lenne az a lány?-kérdezte.
-Hát veled.-mondtam.
-De nincs itt.-emelte fel megint a hangját.-Még mindig nem érted?-nézett rám kérdően.-Ő csókolt meg engem.-üvöltötte.Mekkora egy idióta vagyok.Bíznom kellett volna benne.Erre is gondolnom kellett volna.Csak álltam ott,és belém fagyott a szó.
-Mi van ha hazudik?Mi van ha ő csókolta meg azt a lányt,és ugyan azt tette vele amit velem?-gondoltam.
-Szereted őt?-kérdezte most már kétségbe esetten,és én csak felváltva néztem hol a jobb szemébe,hol a balba.

Remélem mindenkinek tetszett!! :D..3 HOSSZÚ komi után jön a 11.rész!! :)..
Iratkozzatok fel rendszeres olvasónak!!