4.rész

                                                  "Tetszel nekem"
Emily szemszöge:
-Emily!Kelj fel!Rosszat álmodtál.-rázogatta a vállamat Liam. 
-Liam.-mondtam,és hozzá bújtam.Olyan szorosan öleltem magamhoz mint még senkit.Sírni kezdtem.A könnyeim szaporán folytak le az arcomon,és az arcomròl Liam pòlòjára.Ölelése közben simogatta a hátamat.Ìgy nyugtatott. 
-Tudok neked valamiben segìteni?-nézett könnyekkel teli szemeimbe. 
-Csak szorìts magadhoz jò erősen.-kértem,és ő teljesítette kérésemet.-Olyan jò hogy itt vagy velem.Egyébként hogy kerülsz ide?-kérdeztem. 
-Te hívtál ide.-mondta. 
-Az álmomba is felhìvtalak hogy elmondjam hogy mi történt any......Az a része nem álom volt ugye?-néztem rá kétségbeesetten. 
-Sajnos nem.-simította végig mutatóujját az arcomon. 
-Hol van?Azonnal làtnom kell őt.-üvöltöttem. 
-A szobájába.Nincs komoly baja.Csak eltört a lába.-világosított fel Liam.Végig se mondta a mondatot de máris sprintelni kezdtem anyához.22 òra.Már biztos alszik.Halkan benyitottam a szobájába és puszit nyomtam karcolásokkal teli arcára.Amikor végeztem átsétáltam a szobámba és le ellenőriztem hogy működik-e a bunker.Működik.Nyugodtan kullogtam le Liam-hez. 
-Azt hiszem én most már megyek.-mondta. 
-Köszönöm.-mosolyogtam,és megsimogattam a vállát. 
-Szia!Jò éjt.-bùcsùzott. 
-Szia!Jó éjt.-ismételtem meg amit mondott.Nem volt energiám felöltözni,ezért ruhába bùjtam ágyba.Nehezen aludtam el.Nem tudtam kiverni a fejemből az àlmomat.Amikor nagy nehezen elaludtam,rögtön fel is keltem.Folytatòdott az álmom.A pasas még egy vágást ejtett rajtam,majd me...me...megerőszakolt.Borzalmas volt.Nem tudtam nem erre az álomra gondolni.Felültem az àgyba és csak gondolkodtam.Hogy verjem ki a fejemből ezt a borzalmat?El kell mesélnem valakinek.De nagyon nehéz beszélni ròla. 
-Holnap találkozok Harry-vel.-jutott eszembe.Muszáj kipihennem magam.Nem aludhatok el séta közben.Az volt az elalvási módszerem hogy Liam-en pörgetem az agyam.De sajnos nem jött össze.Mindig az a rész jutott eszembe amikor arra gondolok hogy soha nem csókolhatom meg Liam-et.Végül azzal a gondolattal aludtam el,hogy holnap sétálni megyek Harry-vel. Azt hiszem nem folytattam az álmomat.Legalàbb is nem emlékszem rá. 
-Emily!Gyere reggelizni!-üvöltött a konyhábòl apu. 
-Jò reggelt.-üdvözöltem amikor leértem a konyhába. 
-Jò reggelt kicsim.-mosolygott. 
-Mi történt tegnap anyával?-kérdeztem. 
-Elütötte két vadállat.-válaszolt a kérdésemre. 
-Jaj ne!Az álmomba is két hapsi ütötte el anyut.-gondoltam magamban. 
-De egyébként már börtömben vannak.-mondta apa.Nagyon megnyugtatott ez a mondat. 
-Megérdemlik.-mondtam haraggal megtelt hanggal,és beleharaptam a vajas-mézes kenyerembe.-Mennyi idő míg anya felépül? 
-6-8 hét.-válaszolt. 
-Ma megyek Harry-vel sétálni.Vagyis mennék.Elengedsz?-kéredszkedtem el. 
-Persze.De azért majd tanulni is fogsz.-kötötte a lelkemre apu. 
-Köszi.-mondtam és egy puszit nyomtam az arcára majd felfutottam a szobámba.Remélem ez a sèta majd segít elfelejtetni ezt a borzalmas álmot.A szekrény elé álltam és vagy hùsz ruhaösszeállítást készítettem az àgyamra.Végül ezt választottam:

 Hajamat pedig ilyen copfba kötöttem: 

Ès végül utolsò lèpésként egy kis szempillaspirált,és egy nagyon kevés alapozòt raktam magamra.Harry írt egy SMS-t(gondolom Liam-től van meg neki a számom)hogy 11:30-ra jön èrtem.Most 11:26 van.Akkor mindjárt itt lesz.Mihelyst levettem a tekintetem az òráròl,csöngettek is. 
-Szia apu!Majd jövök.-mondtam,és bùcsùzòul megpusziltam. 
-Szia Emily.-köszönt ő is,majd kimentem Harry-hez. 
-Szia!-köszöntem. 
-Szia!-mondta és megölelt.
 -Hova megyünk?-érdeklődtem. 
-Hova szeretnél?-kérdezett vissza. 
-Nem tudom.-nevettem.-Csak ùgy menjünk.Valahol majd ùgy is kikötünk. 
-Hàt oké.-mosolygott.-Hogy van anyukád? 
-Eltört a lába.De még nem sikerült beszélnem vele.-mondtam. 
-Az rossz.Akkor sok idő mìg felépül.-mondta,és én csak bòlintottam egyet.Èszre se vettük de már a parkban sétáltunk. -Együnk egy fagyit.-dobta fel az ötletet,felkapott és egy fagyis kocsi felé cipelt. 
-Benne vagyok,de a saját lábamon is oda tudok menni.-mondtam és elkezdtem rugkapálni a lábammal miközben a hátát ütögettem.Mintha meg se hallotta volna amit mondok.Tovább futott velem a hátán,de már tùlhaladt a fagyiskocsin.Nem tudom meddig futottunk volna ha nem botlik meg egy fa gyökerében,és nem esik rám.Mind a ketten megfagytunk és csak mélyen néztünk egymàs tekintetéba.Èn voltam alul,és mozdulni sem tudtam.Ahogy egy szél fuvallat jött felénk,finom illatát az orromba varázsolta.Nagyon tetszett a férfias illata.Ès az a parfüm.Leírhatatlan az az illat.Következő pillanatban màr közeledni kezdett felém,hogy ajkainkat összeérintse.De én arcomat elfordìtván megakadályoztam hogy forrò ajkait az én ajkaimhoz érintse. 
-Nem lehet.-mondtam,ès ellöktem magamtòl. 
-Mièrt nem?-nézett rám érthetetlenül.-Tetszel nekem. 
-De nekem más tetszik.-álltam fel és lesepertem magamròl a rámtapadt faleveleket.Amikor feltekintettem meglátta valakit,akit nem kellett volna.Az a férfi állt egy fának támasztva,a parkban aki az álmomban megkéselt,és megölte a macskámat.Minket bámult.-Hùzzunk innen.-mondtam,és elkezdtem ráncigálni a kezét,de olyan erős volt hogy nem bírtam megmozdítani. 
-Miért?-nézett rám furán. 
-Mert.Harry...légyszíves...menjünk innen.-kértem,és éreztem ahogy legördül egy könnycsepp az arcomon. 
-Mi a baj?-nézett rám aggòdòan,és letörölte könnycseppemet az arcomròl. 
-Kérlek Harry.Menjünk innen!-kértem továbbra is,és végre beteljesìtette kérésemet.Hátranéztem és az az ember egyre közelebb jött hozzànk.-Meg fog ölni minket.-mondtam ès már szinte sírtam. 
-Ki fog megölni minket?Te miről beszélsz?-kèrdezte. 
-Hát ő.-mondtam és arra a férfire mutattam aki egyre közelebb van hozzánk.Mire ő megfordult. 
-Emily.Nincs itt senki.Üres az egész park.-mondta,de szavai nem nyugtattak meg,mert még mindig làttam őt. -Pedig ott van.-mondtam,és ùjra a fickòra mutattam. 
-Èn nem látok senkit.-mondta.Szavai kezdtek nyugtatòan hatni rám.Most már biztos vagyok benne hogy csak hallucinálok. 
-Már én se látom.-mondtam,hogy ne nézzen hülyének.De még mindig látom őt.Elmondom neki.Elmondom neki az álmomat.Meg akarok szabadulni tőle örökre.
-El mesélhetek neked valamit?-néztem rá és elindultunk egy pad felé,hogy leüljünk. 
-Nyugodtan.-mondta.Örültem hogy meg fog hallgatni. 
-Tegnap nagyon rosszat álmodtam.Két alak betört hozzánk és kiakartak rabolni minket.Kiderült hogy szándékosan elütötték az anyámat.Èn felbùjtam a padlásra,és felakartam hìvni a rendőröket,de nem volt térerő.Ezért átutottam a szobàmba hogy elbùjjak as bukimba ami a szekrény mögött van.De a szekrény felborult.Meghallotta a pasas és feljött èrtem.De én elbántam vele,egy kis időre.Ugyanis amikor a fürdőbe futottam elkapott.Megkötözött,az ölembe rakta az általuk meggyilkolt macskámat.Megkéselt.Ès ami azután jött....az borzalmas volt....-értem az álmom végére,de nem tudtam kimondani.A könnyeim ùgy folytak mint a patak.Magához ölelt,és akkor eszembe jutott Liam tegnapi nyugtatò ölelése.Liam-re gondoltam,amikor Harry melegìtett szoros ölelèsével.Aztán rájöttem,hogy el kell felejtenem Liam-et.Visszacsöppentem a valòsàgba,és mélyen magamba szippantottam Harry csodás illatát. 
-Nekem elmondhatod.Rám mindig szàmíthatsz.Szeretlek.-sugta a fülembe,és édes puszit lehelt a nyakamra. 
-Me...me...megerőszakolt.-nyögtem ki remegő hangon.

Remélem mindenkinek tetszett :D...3 komi után jön az 5. rész...de az majd csak jövő héten lesz(terveim szerint)..komiba megírhatnátok hogy ki mit gondol arról hogy Emily csak álmodta azt az egészet...hogy jó hogy csak álmodta,vagy igaznak kellett volna ínom..szóval...KOMIZNI ÉR :DD