Új blog

Sziasztok..nagyon sajnálom hogy abbahagytam ezt a blogot...esetleg ha valakit érdekel még az írásom..az nézzen be az új blogomba--> http://daisymiller-with1D.blogspot.hu/?m=1

13.rész

Igaz hogy a pénteken,de azért sikerült hétköznap hoznom a részt..:$..elég rövid lett ://,de azért jó olvasást!! :))
                                                   
                                                         A   vacsora

Emily szemszöge:

-Mi ez a nagy boldogság?-nyitottak be az ajtón anyuék.

-Csak jó kedvem van.-ugráltam továbbra is a kanapén.
-Fiú van a dologba igaz?-kérdezte apu.

-Nem kell mindig a fiúkra gondolni.-higgadtam le.-De ez esetben igazad van.-folytattam a pattogást,mire nagy 'húúú'-zásba kezdtek.Hát igen.A szüleim ahhoz képest hogy lassan az 50. életévüket töltik,viselkedésileg kb. az én szintemen vannak.Talán pont ezért(a többi tinivel ellentétben) elég jó a kapcsolatom a szüleimmel.
-És ki a szerencsés?-érdeklődtek.

-Háát...-kezdtem bele,amikor a farmerzsebembe rezgésre lettem figyelmes.Kimentem a nappaliból,és izgatottan vettem fel a telefont,amikor megláttam a képernyőn villogó nevet.

-Szia Emily.-jött a hang a vonal túloldaláról.
-Szia Harry.-szóltam bele.
-Tudom hogy most váltunk el nem rég,de szeretném ha ma eljönnél hozzánk vacsorára.-mondta.

-Öhmm...-pillantottam a falon csüngő órára.-Rendben.-fogadtam el a meghívást.

-6-ra érted megyek.-mondta,és egy puszit nyomott a telefonba,majd megszakította a vonalat.
-Ki volt az?-lépett elém rögtön anya,amikor meglátta hogy elemelem a telefont a fülemtől.Megfogtam a csuklóját,majd felhúztam egyenesen a szekrényem elé.
-Mit vegyek fel?-kérdeztem miközben hol a bal,hol a jobb kezemből dobáltam a hátam mögé a nem megfelelő ruhákat.
-Attól függ hogy hova mész,és hogy én elengedlek-e.Mert ha nem akkor a pizsamádat.-mondta határozottan.
-Lééégyszi.-kértem.-Harry meghívott magukhoz vacsorára.-mondtam.

-Az más.-mosolygott.-Ehhez mit szólsz?-mutatott fel egy fehér,virágokkal díszített ruhát.
-Már rég kinőttem.-kaptam ki a kezéből,és a többi közé dobtam.

-És e...

-Túl csicsás.-vágott bele a mondatomba.-Tudom már!-csillant fel a szeme.
-Ezt ugye nem gondoltad komolyan?-néztem a kezében lévő darabra.
-Miért?Ez egy fasza Nike melegítő.-mondta,mire én nevetésben törtem ki.-És mit szólsz ehhez?-kotort elő egy fekete ruhát,amit kis fehér pöttyök díszítettek.

-Inkább ez.-találtam én is egy megfelelő ruhadarabot.

-Te tudod.-vont vállat anyu.-Mikor mész?-érdeklődött.
-6-ra jön Harry.-vettem le a farmerom.
-Jaaaah.Szval' az az a srác aki kómába volt.-csillant fel a szeme,mire én boldogan bólogatni kezdtem.
-Egyébként gyorsabbra vehetnéd a készülést.5 óra.-nézett vissza az ajtóból,mire én kapkodni kezdtem magamról a ruhákat.45 perc múlva vasalt hajjal,fekete magassarkúba,enyhén kisminkelve és a kiválasztott ruhába lépkedtem le a lépcsőn.
-Nagyon csinos vagy.-jött el mellettem apu egy bögre kakaóval.
-Drágám,nézz a lábad e....-figyelmeztette anyu apát.-Lé.-fejezte be,és végignézett a kakaófolttal díszített ruhámon.
-Hogy lehet átesni egy széken?Miért nem tudod kikerülni?-dobáltam a fejéhez a kérdéseket dühösen,majd felrohantam a szobámba.
-Mit vegyek fel?-álltam meg az ajtóban a homlokomat a falhoz támasztva.
-Nem mondanám hogy nincs mit felvenned.-röhögött anya,ugyanis a szobámban szanaszét hevert a sok ruha,mire én is elmosolyodtam.Hirtelen mindketten egymásra néztünk.Egyszerre jutott eszünkbe hogy mit vegyek fel.Megindultam a szekrényemhez,és kivettem a fekete-fehér pöttyös ruhám.Gyors magamra húztam,és mire megszólalt a csengő,el is készültem.

-Bocsi hogy leöntöttelek.Mondjuk ez a ruha jobban áll.-mosolygott apu.
-Bocsi hogy leüvöltöttem a fejedet.-viszonoztam a mosolyát,amikor mégegyszer csengettek.
-Menj mert türelmetlen a lovagod.-nyomott egy puszit az arcomra.
-Majd jövök.Sziasztok.-köszöntem.Amint becsuktam magam mögött az ajtót és odaértem Harry-hez,tolongva kukucskáltak a függöny mögül,hogy jól szemügyre vehessenek minket.Egy puszival a számon üdvözölt,majd összekulcsolt kézzel elhaladtunk a házunk előtt.
-Nagyon csinos vagy.-jegyezte meg,miközben a vállam fölött mosollyal díjaztam a szüleimet a viselkedésükért.
-Tessék?-kaptam felé a fejemet.
-Nagyon csinos vagy.-ismételte meg.
-Köszi.-pirultam el.-Neked is jól áll ez a zakó.-jegyeztem meg,mire ő is halványan elmosolyodott.
-Remélem jól érzed majd magad nálunk.-mondta.
-Biztos vagyok benne.-húztam mosolyra a számat.-Hogy jutott eszedbe hogy nálatok vacsorázzak?-kérdeztem.
-Nem az én ötletemvolt.Anyukámé.-mondta.
-Szóval ha anyukádnak nem jut eszébe akkor meg se hívsz?-böktem hasba.
-Öhhm...Egyszer meghívtalak volna.-kapta a hasa elé a kezét,mire én szúrós szemmel néztem rá,majd nem bírtam tovább és elröhögtem magam.

-Itt vagyunk.-mosolygott,és kinyitotta az ajtót.

-Jó Napot!-köszöntem.
-Szia Emily!Anne Cox vagyok.Harry anyukája.-puszilt meg két oldalról.-Sütit?-nyújtott felém egy tálcát,ami tele volt pakolva csokis sütikkel.
-Nem kérek,köszönöm.-utasítottam el.
-Nagyon finom.-tolta még közelebb az arcomhoz,mire Harry meköszörülte a torkát.-Ha nem hát nem.-mondta,miközben Harry-re nézett.
-Körbevezetlek.-fordult felém Harry,majd elindultunk egy hosszú folyosón.
-A barátaim kicsi koromban féltek tőle.-hajolt a fülemhez.
-Pedig szerintem nagyon kedves.-nevettem.
-Túlságosan is.-nevetett ő is.

-Nem vagy még éhes?-kérdezte.
-Egy picit.-mondtam.
-Akkor menjünk le.-lépett ki az egyik szobából,én pedig követtem.
Pár perc múlva a megterített asztal előtt ültünk,ahol mindenki megjegyezte hogy milyen csinos vagyok,hogy jól áll ez a ruha,és hogy remekül passzolunk egymáshoz Harry-vel.Kicsit zavarba is jöttem.
Mint a vacsorai beszélgetés közben kiderült,Harry szülei elváltak,és az anyja újra szerelmes lett.A nővére pedig,Gemma az első pillantástól szimpatikussá vált számomra.
-Biztos nem kérsz?-nézett rám Harry,amikor már harmadjára kérdezte hogy nem veszek-e még a lasagne-ból.
-Nem köszi.Dugig vagyok.-mondtam.Egy ideig nyomon követtem úgy kíváncsiságból hogy hanyadjára vesz belőle,de aztán kb. az 5.-nél meguntam. Már mindannyian jóllaktunk,és az asztal körül ülve nevetgéltünk és beszélgettünk.Kiderült egy pár vicces gyerekkori történet Harry-ről,és én is meséltem egy-két kevésbé cikit az én gyerekkoromból. -Köszönöm a vendéglátást,nagyon jól éreztem magam.-álltam fel az asztaltól amikor egy időre mindenki csendben maradt,és betoltam magam előtt a széket. 
-Máris mész?-nézett fel a mellettem lévő helyről Harry.
-Már késő van.-mondtam szomorúan.
-Örülünk hogy megismerhettünk.-mosolygott rám Anne.
-Hazakísérem Emily-t.-bújt bele az ajtó előtt a kabátjába Harry,majd kiléptünk az ajtón.
Az utcában csönd és üresség honolt.A lámpák halványan ugyan,de megvilágították a járdákat.Kézen fogva lépkedtünk egymás mellett.Amikor eljöttem,gondolnom kellett volna az esti hideg órákra,hisz eléggé fáztam.
Elengedte a kezemet,levette a kabátját,majd a hátamra terítette azt.
 -Köszi.-mondtam,és szájon pusziltam.Egy kis szünet után újra összeillesztettük az ajkainkat,és az elősző puszi csókká vált.

ilyen shit rész után nem tudom h kérjem,de iratkozzatok fel rendszeres olvasónak :$

Hi!

Sziasztok!Hát...3 hetet kések...tulajdonképpen nem volt ihletem elkezdeni és nincs is ami motiváljon..mert elég kevés az olvasók száma,de persze a 10 rendszeres olvasónak,és a 6 kominak nagyon örülök..ja és annak is hogy érdeklődtök hogy mikor lesz új rész,mert ezek szerint várjátok.:)elkezdtem írni..kb. a felénél tartok,de elakadtam egy résznél :( ..remélem majd elmúlik ez az üresség a fejemben(xD)..és ugyan olyan lendülettel írom majd a részeket mint eddig :D...sajnálom ha most emiatt a 3 hét szünet miatt még kevesebb lett az olvasóim száma,de azért gondolom maradtatok egy páran,akiknek nagyon hálás vagyok.De ígérem..a szavamat adom hogy még a hétköznap folyamán fent lesz az új rész..(ha nem így lesz felkereshet közületek valaki,és lefejelhet :P)..köszönöm a türelmeteket :$ ♥..

12.rész

Sziasztok!!Sajnálom hogy a múlt hétvégén végül nem hoztam részt,és ez is /szerintem/ ismét egy picit rövid lett ://...köszönöm a 9 rendszeres olvasót,és az egyre nagyobb számú komikat :D <3
Jó olvasást! ;)
                                           
                       "És ha akarom?...."

Emily szemszöge:
-Ne akarj megcsókolni!-raktam a jobb kezemet Nate mellkasára,amikor arcomhoz közel hajolva lehunyta a szemét.
-Most mi a bajod?-kérdezte.
-Ez a bajom.-toltam közel az arcához a képet,amit tegnap küldött Harry.
-Ezt honnan szerezted?-kapta ki a telefont a kezemből.-Az a barom fotózott le minket ugye?-kérdezte dühösen.
-Nem mindegy?Az a lényeg hogy csókolóztál azzal a lánnyal!-kiabáltam.
-Ő volt?-emelte feljebb a hangjàt,és kezdett erőszakos lenni.Csendben néztem a szemeibe,majd két kezét a vállamra rakta,és neki lökött a falnak.Szemeimet összeszorítottam ahogy a hátam ütközött a házunk falával,és amikor kinyitottam egy könnycsepp gördült ki belőle az ijedtségtől.
-Utoljára kérdezem.Ő volt?-szorította meg a vállamat.
-Ne csináld,ez fáj!-kezdtem el ficánkolni a kezei között,amennyire csak tudtam.Újra összeszorítottam a szememet amikor tenyere az arcom felé közeledett.Végül nem érintett meg.Éreztem hogy a vállam szabad,magam elé tekintettem,és egy srácot láttam aki Nate fehér pólóját rángatja.Amikor kitisztítottam a szememet a könnyektől,rögtön felismertem az én göndör hajú hősömet.Lökött egyet Nate-n,mire ő könnyen zuhant a földre.
-Ne hogy azt hidd hogy utoljára láttuk egymást Emily!A kis loboncos barátod is meg fogja bánni hogy beleszólt a kapcsolatunkba!-állt fel,és elindult a járdán,miközben a nadrágját porolta.
-Minden rendben?-sétált oda hozzám,és kisepert egy kóbor tincset a szemből.Egy ideig bámultam a cipőm orrát,majd gondolkodás nélkül szorosan magamhoz húztam.Mélyen magamba szívtam az illatát,és ő pedig nyugtatóan simogatta a hátamat.-Nincs semmi baj.-mondta halk,lágy hangon.Ott álltunk egy ideig a bejárati ajtónk előtt egymáshoz simulva,majd elhúztam magam tőle.
-Köszönöm.-mondtam.Rettentően hálás voltam hogy akkor a karjaiban lehettem,mégis csak ezt a rövid szót tudtam kinyögni.
-Miért nyitottál ajtót ennek az idiótának?-kérdezte,és kezeimet az övébe vette.
-Az ajtó előtt futottunk össze.Épp boltba indultam.-válaszoltam.
-Értem.-simította meg hüvelyk ujjával a kézfejemet.-Megyek is.Csak épp erre jártam.Úgy is azt akarod hogy elfelejtselek.-mondta,és kezeimet elengedve hátat fordított nekem.
-Ne!Maradj!-fogtam meg a karját,mire ő visszanézett rám.-Nézd Harry.Amikor megláttalak azzal a lánnyal a parkban,egy világ omlott össze bennem.Aztán megismertem Nate-t,és egyre több időt töltöttem vele.Akkor úgy éreztem hogy már nem szeretlek.-mondtam,és a mondatom végénél nagyot nyelt,és megértően bòlintott.-Tegnap amikor megláttalak az ajtóban,elbizonytalanodtam az érzéseimbe,és rájöttem hogy a szívem mélyén még mindig érzek irántad valamit.-mondtam,és tekintetemet a földre szegeztem.Mutató ujját az állam alá helyezte,majd gyengéden felemelte azt.Csillogó tekintete szembe került az enyémmel és közeledni kezdett az ajkaim felé.Forró ajkai hozzáértek az enyéimhez,közben pedig jobb kezével beletúrt a hajamba.A nyaka köré fontam a karom,majd amikor szétváltunk átrakta a kezét a derekamra,és homlokunkat egymásnak támasztva mosolyogtunk egymásra.Ahogy a zöld szeme az enyémre ragyogott,teljesen elvarázsolt,és legszívesebben megállítottam volna az időt,hogy örökre egymás karjaiban lehessünk.
-Elkísérhetlek?-lebegtette meg a szemeim előtt a bevásárló listát,amit a földről vett fel.
-Felőlem.-mosolyogtam,majd egymás mellett haladva elindultunk az egyik közeli boltba.-Én is szeretlek,tudtommal te is szeretsz,az előbb pedig csókolóztunk.Mi van kettőnkkel?-kérdeztem.
-Ha nem akarod akkor nem erőltetem ezt a járás dolgot.Nem szeretném hogy ez újra a kapcsolatunk rovására menjen.-mondta.
-És ha akarom?-mosolyogtam rá.Egy ideig csöndbe maradt.Egy kicsit sok időbe telt mire leesett neki amit mondtam.
-Eeez...azt jelenti amire gondolok?-kérdezte bizonytalanul,mire én az ajkamba haraptam,és bólintottam egyet.Örömében felkapott,és hosszan megpörgetett a levegőben,amit én hangos nevetéssel kísértem végig.Csak azért döntöttem úgy hogy a barát nője legyek,mert a nélküle töltött idők unalmasak,és többek között boldogtalanok.Amikor pedig vele vagyok minden perc szórakoztató,és melegséggel tölt el.Rájöttem hogy ez a szerelem.Amikor a srác,aki melletted van mindig megdobogtatja a szíved,és mindig mosolyt csal az arcodra.Egy olyan pozitív érzést sugároz feléd,amit nem minden fiú tud elérni.Összekulcsoltuk az ujjainkat,és úgy folytattuk utunkat a bolt felé.
                                                                    ***
-Szerinted Nate komolyan gondolta hogy még fogjuk látni egymást,vagy örökre kilépett az életemből?-kérdeztem amint kiléptünk a boltból.
-Ajánlom annak a kis hülye gyereknek hogy ne menjen a közeledbe.-mondta,és egy kis düh keveredett a hangjába,mire én felnevettem.
-Mi van?-kérdezte.
-Olyan cuki vagy amikor mérges vagy.-kuncogtam,és egy puszit adtam a szájára.-És szerinted fenyegetésnek kéne venni amit rólad mondott?-tettem fel egy újabb kérdést.
-Bántani biztos nem fog.Láttad hogy elbántam vele?Annyi ereje van mint egy légynek.-mondta,amin mind a ketten hangosan felnevettünk.-Nagyon örülök hogy minden rendbe jött köztünk.-mondta amikor befordultunk az utcánkba.
-Hát még én.-mosolyogtam.-Majd még beszélünk.-mondtam,és a házunk előtt szembefordultunk egymással,és a két karomat a vállára raktam.
-Minden képen.-hagyott egy csókot a számon,majd egymásra villantottuk a mosolyunkat és beléptem a házba.Lerúgtam magamról a cipőmet,és alsó ajkamba harapva zuhantam a kanapéra.Életembe nem voltam még olyan boldog mint az előző pár órába.Mosolyogva ugrándoztam a szobám felé,ahonnan kihoztam a fülesemet amit a nappaliba visszaülve raktam a fejemre.Bekapcsoltam az egyik kedvenc számomat,majd lehunytam a szememet és a dallamokat dúdolva engedtem el magam.

Harry szemszöge:
Boldogan fordítottam el a zárban a kulcsot.Amint beléptem kinyitottam a hűtőt,és kivettem belőle egy doboz narancs levet.Kiöntöttem egy pohárba,majd a konyha pultnak dőlve mosolyra húztam a számat,és belekortyoltam a hűsítő löttybe.A füleimet hegyezni kezdtem,ugyanis az emelet felől zajt hallottam.Lassan leemeltem a szám elöl a poharat,és a pultra raktam.Kerestem valamit,amivel majd jól meg tudom lepni a fenti zaj okozóját.Hosszas keresgélés után egy golfütőt tartottam alkalmasnak a feladatra.Csöndben lopakodni kezdtem a lépcsőn.Amikor felértem minden ajtóhoz közel tettem a fülem hogy halljam hol tartózkodik a kis látogatónk.A fürdővel szembe lévő szobából,azaz az én szobámból jöttek a hangok.Felemeltem az ütőt,erősen megmarkoltam,majd berúgtam az ajtót.Meglepően pillantottam hancúrozó vendégeimre.
-Louis!?-förmedtem rá.
-Harry!-üvöltött rám.
-Mi a fészkes fenét keresel az ágyamba Eleanorral?-engedtem le a levegőből a kezemben lévő ütőt,mire ő pucér testükre húzta a takarót.
-Véletlen a te szobádba tévedtünk.-szólt közbe Eleanor,mire hangosan felkuncogtak Louisszal.
-Akkor most véletlen menjetek ki innen.-álltam arrébb az ajtóból,mire Lou kipattant az ágyból,és nem épp a legszebb testrésze került a szemeim elé.-Khm...Khm...valamivel takard el a golyóidat!-mondtam,és a kezébe dobtam egy párnát.
-Kössz haver,ja és bocs.-kacsintott rám majd elillant mellettem.Eleanor magára csavarta a takaróm,majd a barátja után sietett,hogy befejezzék amit félbe szakítottak miattam.Így utólag visszagondolva erre az egészre,elég vicces volt.Mondjuk nem tudom hogy nekem,vagy nekik volt a kellemetlenebb.De egy biztos,Louisra vár egy ágynemű mosás.

Remélem mindenkinek tetszett :D...3 komi után lesz új rész..iratkozzatok fel rendszeres olvasónak!! ;)

11.rész

Sziasztok!..Nagyon nagyon sajnálom hogy ilyen későn hoztam részt...és nem is lett olyan hosszú.:(..nagyon nem tudtam eldönteni hogy mit írjak ebbe a részbe..ez is a késés oka:/..nagyjából meg van fejbe hogy mi lesz a 12.részben,ezért próbálom megírni hétvégére.Szomorú vagyok hogy nem kaptam hosszú komikat,de a 7 rendszeres olvasó(itt tudtok feliratkozni) nagy mosolyt csal az arcomra :))...ja és remélem mindenkinek tetszik az új kinézet :D
Jó olvasást!
                       
                            "Felejts el!"


Emily szemszöge:
-Szereted őt?-kérdezte most már kétségbe esetten,és én csak felváltva néztem hol a jobb szemébe,hol a balba.Kérdése többször is megismétlődött a fejemben,mert még magam sem tudtam hogy mi a válasz.
-Minden rendben?-nyitott be a szobába Nate.
-Persze.Csak megmutatta Harry a....a....kilátást az ablakából.-füllentettem.
-Azt hittem lehúztad magad a WC-n.-nevetett.
-Mindjárt megyek.-mondtam,mire Nate bólintott egyet,és maga után becsukva az ajtót,kiment.
-Nos,ott tartottunk hogy....
-Hogy lemegyek ebédelni.-fejeztem be a mondatát,és lesétáltam a többiekhez.
-Na végre.Már azt beszéltük hogy hogyan fogunk kihúzni a WC-ből.-nevetett fel Liam.
-Megoldottam.-nevettem én is.
-Nem akarok lemaradni semmiről.-trappolt le a lépcsőn Harry.
-Visszajött az étvágyad?-kérdeztem bunkón.
-Most miért vagy ilyen?Fent olyan jól elvoltunk.-mondta,és az utolsó mondatot a nyakamhoz közel hajolva lehelte a fülembe,mire én megforgattam a szemem.
-Arra gondoltam hogy elmehetnénk este bulizni.Így heten.-dobta fel az ötletet Nate.
-NEM.-vágtuk rá határozottan Harry-vel.
-Tarthatnánk házi bulit is.Meghívjuk a lányokat,és még pár havert,aztán PARTY TIME.-emelte ki az utolsó két szót Liam.
-Èn nem tudok jönni.-mondtam.
-De kár.-húzta a száját Nate.
-Jut eszembe.Nekem haza kell rohannom.-álltam fel gyors,majd máris magamra húztam a kabátomat.
-Haza kísérlek.-pattant fel Nate is.
-Sziasztok!-léptem ki,majd még a fiúk megbeszélték az estét,aztán Nate utánam jött.
-Milyen programod lett hirtelen?-kíváncsiskodott.
-Már elkezdődött a kedvenc sorozatom.-mondtam zavartan,mire ő felnevetett.
-És este is azt fogod nézni?-kérdezte még mindig nevetve.
-Képzeld.-mondtam.
-Miért voltál ilyen egész végig?-érdeklődött.
-Milyen voltam?-kérdeztem vissza.
-Nem tudom.Feszült.-mondta.-Mit csináltatok Harry-vel a szobájába?Nem hinném hogy öt percen keresztül bámultatok ki az ablakon.-hitetlenkedett.
-Ez valami kikérdező show?-álltam meg,és szembe fordulva vele,a tekintetemet az övére helyeztem.
-Csak érdekel.-vont vállat.
-Hamar meg fogsz öregedni.-forgattam el a kulcsot a zárban.
-De te úgy is szeretni fogsz ugye?Ráncosan,és ősz hajszálakkal.-mosolygott,majd egy hosszan tartó puszit nyomott a számra.
-Azt ki kell érdemelned.-kacsintottam rá,majd beléptem a házba.

Harry szemszöge:
Olyan egy órája elkezdődött  a buli.Lent dübörög a zene,de engem se ez,sem a barátaim hívogató szava nem vonz a földszintre.Se hangulatom,se kedvem nincs arra hogy lent nevetgéljek,iszogassak,és a szerelmem pasija képét bámuljam.Egyedül a gyomrom korgása az,ami miatt képes vagyok lemenni. Leindultam a konyhába,és gyártottam magamnak egy szendvicset.Tálcára raktam,ès felmentem a szobámba,mint ha senki se lenne körülöttem.Épp a számhoz emeltem a vacsorámat,amikor eszembe jutott hogy lent hagytam az üdítőmet.Leindultam a lépcsőn,és már az utolsó lépcsőfokokon jártam,amikor egy csókolózó párt láttam meg a fal mellett.Közelebb mentem,és a lépcső fordulóból néztem hogy kik azok.Nehéz volt elhinnem hogy Nate,és egy szőke lány állt a falnál.Egy fotó,és az öreg Nate barátunkat máris ki tudom ütni a ringből.Azt hiszem.Az üdítőmről megfeledkezve,boldogan rohantam vissza a szobámba.Mosolyogva pötyögtem Emily-nek az üzenetet,de mielőtt a 'Küldés' gombra kattintottam volna,hosszan elgondolkoztam hogy helyesen cselekszem-e.Tényleg jó ötlet tudtára adni hogy mit csinál  a háta mögött a barátja,hogy aztán újra csalódjon?Azzal a tudattal hogy Emily újra szingli lesz,elküldtem a képet,ezzel a szöveggel:

                                             "A barátod jobban mulat mint gondolnád! ;)  .xx"
                                                              

Ledobtam az iPhone-omat az ágyamra,majd neki láttam elpusztítani a szendvicsemet.Először nem gondoltam arra amit tettem,de egy kis idő elteltével eszembe jutott hogy mi van ha nem hisz nekem?Mi van ha azt hiszi hogy csak tönkre akarom tenni a kapcsolatát?És ha ezek után jobban fog utálni?Így utólag már nem tartom jó ötletnek hogy elküldtem neki a képet.Már biztos látta.El tudom képzelni,ahogy valahol könnyekben ázva gubbaszt a szobájában,és szomorú,de ugyan akkor mérges is.Azon gondolkoztam hogy segítsek neki,vagy hagyjam hogy egyedül tegye túl magát a történteken?Hosszas gondolkozás után az első opciót választottam,ezért küldtem neki egy SMS-t,reménykedve abban,hogy ezúttal helyesen cselekszem:

"Szia Emily!Gondolom láttad a képet.Nagyon sajnálom.Tudom hogy most a mi kapcsolatunk sem a legfényesebb,de ha szükséged van rám,akkor csak szólj!  .xx"

Hosszasan bámultam a telefonom kijelzőjét,végül felugrott a kis fehér boríték a képernyő közepén.

"Nincs szükségem se rád,se másra.Felejts el!  .x"

A mellkasam összeszorult,a gyomrom görcsbe rándult,a szememből pedig könnyek csordultak ki ahogy elolvastam az üzenetet.Hason zuhantam az ágyamra,és arcomat párnáim közé temetve feküdtem.Volt hogy azt hittem hogy az embernek nincsenek gondjai,de az utóbbi pár hétben ez az ellenkezőjének bizonyult.Rájöttem,hogy senki élete sem tökéletes.Még nekünk,sztároknak sem.Megfordultam,szememet a plafonra szegeztem,karjaimat szétnyújtva mély levegőt vettem,majd kifújtam.Bámultam a fehér plafont,de fokozatosan egyre keskenyebb lett a látóköröm,majd elsötétült minden.Elaludtam.

Emily szemszöge:
Miután megfürödtem és fogat mostam,a TV elé vetettem magam,a kanapéra.Mihelyst kényelembe helyeztem magam,csipogni kezdett a telefonom a konyha pulton.Nagy nehezen feltápászkodtam,és elindultam a telefonomért.Amikor megláttam hogy Harry-től érkezett üzenetem,unottan nyitottam meg azt.Az üzenet kép részénél a telefonomat legszívesebben a földhöz vágtam volna,de ahelyett,az egyik kezem mellett lévő poharat ismertettem meg a talajjal.
-Minden rendben?-kukucskált ki anya az egyik szobából.
-Persze.Csak kicsúszótt a kezemből egy pohár.-töröltem le az egyik akkor lefolyt könnycseppemet.Anya azonnal hozta a seprűt,majd felseperte a szilánkdarabokat,majd a kukába dobta.
-Máskor vigyázz jobban.-mosolygott rám,amit viszonoztam,majd felmentem a szobámba.Az ajtón belépve harag levezetés képen,erőből belevágtam telefonomat a puha ágyamba,aztán kezemet a fejemhez kapva rohangáltam fel-alá a szobámba,míg el nem fáradtam és leültem az ágyamra.
-Miért csinálja velem ezt minden fiú?Miért nem lehet egy normális kapcsolatom?-kérdeztem magamban.A kezembe vettem a telefonomat,hogy újra megnézzem a képet,és alaposan végig mérjem.Akkor láttam hogy egy újabb üzenetem érkezett.Amikor a végéhez értem egyszerre szerettem volna sírni,és dühöngeni,de ehelyett mérgesen pötyögtem be a választ.Leoltottam a villanyt,bebújtam a meleg takaróm alá,és az ágyamból bámultam ki az ablakon,amin erősen világított át a Hold fénye.Egy ideig néztem ahogy a fa ágak árnyékai fel-le mozognak a szőnyegemen,majd elaludtam.
Reggel arra ébredtem,hogy eső cseppek kopognak az ablakomon.Egy pár percig forgolódtam,és több féle képen húztam vagy a párnát,vagy a takarót a fülemre,majd meguntam,és nyűgösen álltam fel az ágyamból.Belebújtam a papucsomba,majd csoszogni kezdtem a földszintre mint egy nyugdíjas.
-Jó reggelt.-köszöntem a lent kávét szürcsölgető szüleimnek.
-Jó reggelt kicsim.-állt fel anya az asztaltól,majd nekem is levett egy kávéscsészét,én pedig unottan könyököltem az asztalra.
-Rosszul aludtál?-kérdezte apa.
-Nem.-válaszoltam egy kicsit élettel telibben,hogy ne faggatózzanak tovább.
-Ma délelőtt elugrunk a nagyihoz.Te is jössz?-tolta elém a kávémat anya.
-Most inkább kihagynám.-mondtam mire bólintott.
-Terveztél mára valamilyen programot?-kérdezte apa.
-Boltba kell mennem ugye!?-mosolyogtam rá.
-Igen.Honnan tudtad?-viszonozta a mosolyomat.
-A múltkor is így volt.-nevettünk már mind a hárman.
-Hát mi megyünk is.-állt fel anya az asztaltól majd betolta a széket.-A bevásárló lista a hűtőn van.-mutatott a hűtőn virító cetlire.
-Szia!-köszöntek.
-Sziasztok!-intettem,majd beleraktam a csészéket a mosogatóba,aztán felmentem a szobámba.Magamra kaptam egy rózsaszín-szürke összeállítást,és a következő pillanatban már az előszoba felé tartottam,ahol magamra húztam a cipőm.
                                         

Amikor végeztem leakasztottam az akasztóról a kulcsomat,és kiléptem az utcára.Az eső már nem esett,de hűvös szél fújt.Bezártam az ajtót,és amikor megfordultam egy olyan embernek ütköztem,akit szívem szerint melegebb éghajlatra küldtem volna.
Remélem mindenkinek tetszett..:))...3 komi után megpróbálom felrakni hétvégén a 12.részt..:D..megírhatnátok komiba hogy kivel találkozott Emily :D
Iratkozzatok fel rendszeres olvasónak!!! ;)

10.rész

Sziasztoook!!Először is köszönöm az 5 rendszeres olvasót,és köszönöm azoknak,akik minden részhez komiznak♥...nagyon örülök neki..másodszor meg,úgy döntöttem hogy minden 10.részt az átlagnál hosszabbra írok...ez azért van mert minden 10.résznél hosszan kikérem majd a véleményeteket...azaz kérek majd minimum 3 olyan komit,ami hosszú...amiben leírjátok hogy abban a 10 részben mi tetszik,mi nem tetszik,és hogy mi volt a kedvenc részetek,esetleg melyik rèsz nem tetszett...szóval akkor majd kérek min.3 hosszú komit..akkor lesz 11.rèsz...
Jó olvasást! :D

                         "Szereted őt?"

                   

Harry szemszöge:
Csak néztem ahogy lassan,lehajtott fejjel elbaktat előttem.Utána nyúltam volna,de tudtam hogy felesleges.Egy életre megutált.Leültem a fűbe,és hosszan gondolkoztam azon hogy mekkora barom vagyok.Magam elé képzeltem ahogyan lassan eltűnik a fa árnyékai között.Rengeteg mindenen ment keresztül.Sok csapás érte az életben,és amikor minden megoldódik,én tönkre teszem.Újra csalódnia kellett,ráadásul abban,akit szeret.Bennem.

Emily szemszöge:
Lassan haladtam London hűvös utcáin.Az időjárás megfelelően illett a hangulatomhoz.Borús,szürke volt az ég,és a szívemet is ugyan ilyen szavakkal jellemezném.A földet bámulva haladtam előre.A sírás miatt a fejembe éles fájdalom nyilallt.Leültem egy padra,lecsuktam a szemem,és lábujjaimat összeszorítva vártam hogy megszűnjön a fájdalom.
-Valami baj van?-éreztem egy nyugtató érintést a vàllamon.Szavai mély csengése,ès tenyere gyengéd érintése,Harry-re elékeztetett.Nem mertem rá nézni.Féltem attól hogy ő az.
-Nate Frewen.-nyújtotta felém a kezét.
                                    

A neve hallatán felkaptam a fejemet,és azonnal csillogó tekintetével találtam szembe magam.-Te sírtál?-emelte fel az àllamat.
-Csak bele ment egy kis por a szemembe.-füllentettem.-Egyébként Emily Parker vagyok.-ráztunk kezet,és egy hamis mosolyt húztam az arcomra.
-Azért piros a szemed?-hitetlenkedett.
-Szerintem nem egy idegennel fogom megbeszélni a problémáimat.-flegmáztam.
-Csak segíteni akartam.-mondta.
-Sajnálom.Nem akartalak megbántani.Csak elég rossz napom volt.-mondtam.
-Talán egyszer elmondod mi bànt.-mosolygott rám.
-Nekem ideje lenne mennem.-álltam fel.
-Elkísérlek.-ajánlotta fel.
-Most inkább egyedül szeretnék lenni.-utasítottam vissza.
-Valamikor összefuthatnánk.Mondjuk holnap.Van egy hely ahova szeretek eljárni.Találkozzunk ugyan itt tízkor!-dobta fel az ötletet.
-Nekem megfelel.-vontam vállat.
-Akkor holnap.-intett,és el is ment.Nem mondhatom hogy sok kedvem van ehhez az egészhez,de szimpatikus srác,és elég bunkó voltam vele.Az a legkevesebb hogy találkozzak vele.Haza felé vettem az irányt,és amint megtettem az első lépésemet,az égből szakadni kezdett az eső.
-Fasza.-gondoltam magamban.Gyorsabb léptek miatt körülbelül tíz perc alatt hazaértem.Levettem a sáros cipőmet,a vizes dzsekimet pedig a radiátorhoz tettem.Az óra kisebbik mutatója lassan elérte a hetes szàmot.Beültem egy nagy adag forró vízbe,és ott feküdtem egy órát mozdulatlanul,majd az öregasszonyéhoz hasonló ázástól ráncokra emlékeztető kezem miatt kiszálltam.Bementem a szobámba,és ugyan mèg csak nyolc óra volt,de aludni szerettem volna.A szobámba csönd volt,és az agyam csak Harry-re tudott koncentrálni.Legalább felhívna.Legalább próbálná valahogy helyre hozni.Mondjuk tök mindegy.Ahogy megjelenik előttem a kép,amikor megcsókolja azt a lányt,egy könnycsepp fut végig az arcomon,majd kettő,majd három,és így tovább.Eszembe jutnak a pillanatok,amikor én érezhettem puha ajkai melegét,amikor én tudtam magamévá ölelését.Egy ideig feküdtem könnyekben ázva,majd elaludtam.
Reggel rémülten pattantam ki az ágyamból,amikor megláttam hogy az órám kijelzője 9:26-ot mutat.Gyors ruhás szekrényem elé vetettem magam,majd kiválasztottam egy megfelelő összeállítást.
                 

Befoglaltam a fürdőszobát,elvégeztem az ottani tennivalókat,ès a következő pillanatban már a cipőmet húztam a lábamra.Gyors tempóban siettem a megbeszélt helyre,és egy öt perces késéssel letudhattam a találkát.
-Szia.-mosolygott rám barátságosan.
-Szia.-üdvözöltem én is,és közben úgy lihegtem mint egy kutya.
-Tàn elaludtál.-indultunk el.
-Talált süllyedt.-mondtam.
-Hova megyünk?-érdeklődtem.
-Titok.-vágta rá gyorsan.-Egy nyugis helyre.Annyit elárulok.-mondta.
-Hàny éves vagy?-kezdtem az ismerkedést.
-20.Te?-kérdezett vissza.
-18.-válaszoltam.
-Mióta élsz itt Londonban?-kérdezte.
-Születésem óta.Vagyis gondolom hogy Londonban születtem.-mondtam.
-Hogy-hogy?-értetlenkedett.
-Nevelő szülőkkel élek.Árvaházból kerültem hozzájuk.-mondtam,és eszembe jutottak a szüleim.Most hol lennék ha velük élnék?Milyen lenne a viszonyom az apámmal,esetleg a nevelő anyámmal?
-Sajnálom.-zökkentett ki gondolataimból,és hálával megtelt tekintettel rámosolyogtam.-A 18. szülinapomon nyaralni jöttünk a családommal Londonba.Vagyis nem nyaralni mert tél volt.Nem messze jártunk kocsival amikor megcsúszott egy jégen az autó.A szüleim ott helyben életüket vesztették,a 11 éves húgomat pedig élet veszélyes állapotban szállították kórházba.-kezdett bele történetébe.A hangja elcsuklott,szemei pedig könnyekkel teltek meg.-Egy hétig kómában volt,majd ő is meghalt.Én egy nyaktöréssel megúztam a balesetet.Azóta élek Londonban.Előtte pedig Doncaster-ben éltünk.-fejeztem be.
-Annyira sajnálom.-simogattam meg a hátát,ès eszembe jutottak azok a percek,amiket akkor éltem át amikor Harry kómában volt.
-Itt is vagyunk.Amikor kiengedtek a kórházból,akkor találtam erre a helyre.Szeretek itt egyedül lenni.Meg persze ilyen szép lányok társaságában is mint te.-mondta és elpirultam.Amikor egy picit beljebb mentünk,rájöttem hogy ez az a hely ahol Harry-vel piknikeztem.
-Ismerem ezt a helyet.Én is sok időt szoktam itt tölteni.-mondtam.
-Remek.Nate pont oda akar leülni a fűben ahol Harry-vel voltam.-gondoltam magamban.-Nem ülünk le valahol máshol?-kérdeztem.
-Itt sütnek be a legszebben a nap sugarai.De ha te akarod.-állt fel.Egy pár méterrel arrébb ültünk,majd folytattuk a beszélgetést.Nem örülök hogy itt kell lennünk.Olyan emberrel vagyok itt akit kezdek megkedvelni,de mégis mindig az az ember jut eszembe,akit el akarok felejteni.Sok mindenről beszélgettünk,sokat megtudtunk egymásról.Végül kikötöttünk annál a témánál,amihez nem akartam eljutni.
-Még mindig nem akarod elmondani hogy mi volt a baj tegnap?-nézett mélyen a szemembe,majd elkezdtem mesélni:
-Van egy fiú,Harry.Szeretem,vagyis szerettem,nem tudom.Azt akarta hogy a barátnője legyek,de ez nekem gyors volt,ezért elutasítottam.Még aznap felhívott hogy találkozzunk.El is mentem a megbeszélt helyre a megbeszélt időben.Csak hogy nem az a látvány fogadott amit vártam.A szerelmem egy másik lánnyal csókolózott.-meséltem.A szája legörbült,és bámulni kezdte a füvet.Mint ha valami eszébe jutott volna.
-Valami rosszat mondtam?-kérdeztem.
-Dehogy is.Csak elkalandoztam.Nagyon sajnálom ami történt.-mondta.Bárhova néztem,mindig a göndör hajú srác jutott eszembe,ezért hamar elbúcsúztam Nate-től.Hazamentem,majd a TV elé vetettem magam.Lapozgattam a csatornákat,és megakadt a szemem az egyik adón.
-"A One Direction nő falója pár nappal ezelőtt egy szőke lánnyal láthattuk,tegnap viszont egy másik lánnyal buktatták le."-mondta egy férfi.Rögtön ellapoztam,hisz nem voltam kíváncsiak a képekre.Lefeküdtem a kanapéra,és hagytam hogy előtörjenek bennem az emlékek.Minnél több kép ugrott be,annál biztosabb voltam benne,hogy nehezen fogom kibírni nélküle.

*pár héttel később*
Szinte minden második nap tanulás után találkoztam Nate-tel,a barátnője ként.A seb,amit Harry okozott,a Nate-tel töltött idők kezdik begyógyítani.Ma az egyik gyerek kori barátjához megyünk ebédre,akinek szeretne bemutatni.
-Szia.-üdvözölt egy csókkal.
-Szia.-mosolyogtam rá.
-Megtudhatom a nevét a barátodnak?-kérdeztem.
-Nem.-vágta rà.
-Gonosz vagy.-löktem oldalba.Betértünk egy ismerős utcába,de bármennyire is akartam,nem tudtam rájönni honnan ismerem.Bekopogtunk egy nagy fehér ajtón,és amikor kinyitották,belèmszorult a levegő,és a seb a szívembe újjá született.
-Nate Frewen.Louis gyerek kori barátja.-nyújtotta a srác felè a kezét Nate.
-Harry Styles.-nézett továbbra is a szemembe.
-Szia Na....-ugrándozott az ajtóhoz Louis,de amikor meglátott megállt egy helyben.
-Ismeritek egymást?-kérdezte Nate.Harry-vel rögtön rávágtuk egyszerre hogy nem,Louis viszont az ellenkezőjét mondta.
-Akkor most melyik?-nézett körbe mind annyiunkon.
-Nem.-mondtuk egyszerre Harry-vel.
-Sziasztok.-jött le a lépcsőn a többi srác is.
-E....-kezdett bele Liam az üdvözlésembe,de ránéztem szúrós szemmel,hogy ne mondja ki a nevemet.-Engedjétek beljebb őket!-változtatta meg mondandóját.
-Ő itt a barátnőm,Emily Parker.-mutatott be Nate azoknak,akik tudják jól hogy ki vagyok.


Harry szemszöge:
Amikor megtudtam hogy barátja van,olyan volt mint ha kést szúrtak volna a szívembe.Legszívesebben magamhoz öleltem volna,és soha nem engedtem volna el.Leültünk az asztalra,és mind a ketten csak forgattuk a kanalat a levesben.Tudni akarom hogy tényleg szereti,vagy csak azért van vele hogy elfelejtsen.
-És,miòta ismeritek egymást.-érdeklődtem,majd egy nagy rúgást éreztem a bokámon,amiért Emily volt a felelős.
-Pár hete,és tegnap óta járunk.-válaszolt Nate.
-Ès nagyon szeretjük egymást.-szólt közbe Emily,és a szemembe fúrta tekintetét.
-Louis,beszélni szeretnék veled.-fogtam meg a karját,és elhúztam az asztaltól.-Miért kellett Emily-nek ide jönnie?Tudod milyen szarul érzem magam amiatt hogy nem lehet az enyém,és most meg megtudom hogy barátja is van.-mondtam neki dühösen.
-Én nem tudtam hogy Emily-vel jár.-mondta.
-Hát miért nem kérdezted meg?-kèrdeztem,és ott hagytam.Amikor vissza értem Nate pont egy puszit adott Emily szájára,amitől felfordult a gyomrom.
-Elment az étvágyam.-mondtam,miközben a turbékoló szerelmes párt néztem,majd felmentem a szobámba.


Emily szemszöge:
-Ennek meg mi baja?-mutatott Harry után Nate.
-Csak bal lábbal kelt fel.-válaszolt Zayn.
-Merre van a mosdó?-kérdeztem.
-Az emeleten balra,és a harmadik ajtó.-igazított el Liam.
-Köszi.-álltam fel az asztaltól.Tulajdonképpen nem akarok mosdóba menni,csak beszélni akarok Harry-vel.Felsétáltam a lépcsőn,és azonnal keresgélni kezdtem Harry szobáját.Nem volt nehéz dolgom,hisz csak egynek volt becsukva az ajtaja.Kopogtam,de nem válaszolt senki.Egy ideig álltam az ajtóban,és gondolkozni kezdtem,hogy biztos akarok-e beszélni vele.Épp menni készültem hisz már nem tartottam olyan jó ötletnek ezt a beszélgetést,amikor kinyílt az ajtó.
-Gyere be!-mondta.Bementem,és megálltam a fal mellett.
-Miért kellett ide jönnöd?Ez így jó hogy mind a kettőnkben előtörnek az emlékek?-üvöltött,és kezdett megrémiszteni.
-Én nem tudtam hogy Louis a gyerek kori barátja.-mondtam.
-Csak egy dologra válaszolj!Szereted őt?-kérdezte,és két kezét a falhoz támasztva bekerített.Most hogy újra láttam,számomra is érthetetlen hogy mit érzek Nate iránt.
-Először te mond meg hogy miért csókoltad meg azt a lányt!-mondtam.
-Szerinted ha meg akartam volnacsókolni akkor most hol lenne az a lány?-kérdezte.
-Hát veled.-mondtam.
-De nincs itt.-emelte fel megint a hangját.-Még mindig nem érted?-nézett rám kérdően.-Ő csókolt meg engem.-üvöltötte.Mekkora egy idióta vagyok.Bíznom kellett volna benne.Erre is gondolnom kellett volna.Csak álltam ott,és belém fagyott a szó.
-Mi van ha hazudik?Mi van ha ő csókolta meg azt a lányt,és ugyan azt tette vele amit velem?-gondoltam.
-Szereted őt?-kérdezte most már kétségbe esetten,és én csak felváltva néztem hol a jobb szemébe,hol a balba.

Remélem mindenkinek tetszett!! :D..3 HOSSZÚ komi után jön a 11.rész!! :)..
Iratkozzatok fel rendszeres olvasónak!!

9.rész

Sziasztook!Sajnálom hogy most hoztam részt de tegnap nem voltam itthon...mivel nekem már tavaszi szünet van...ezért érvénybe lép az,hogy hetente 2 részt hozok...(a részleteket megtaláljátok itt)...ezt a részt ha úgy nézzük hogy tegnap hoztam..akkor a héten lesz még 2 rész :D...nagyon örülök mert több komi lett a 8.részre mint általában szokott...tetszett az a szám ;)...örülnék ha megint lenne minimum annyi..de azért nem vezetem be azt a határt ;)..nem is dumálok többet..jó olvasást ;)           


                         A szívem apró darabokra tört



                                          
Emily szemszöge:
Nem ez volt az első alkalom,de ez valahogy más volt.Sokkal gyengédebb,sokkal érzelmesebb volt.A csókot egy puszival a számon fejezte be.A szemeim még mindig csukva voltak.Nem akartam hogy felébredjek ebből a csodálatos álomból,de rájöttem,ha akartam sem tudtam volna,hisz nem az volt.Tényleg megtörtént.Csak néztük egymást.Magamból kiindulva,egyikünk sem tudott szóhoz jutni.Vègül megtörte a csendet:
-Azt tudtam hogy csodás lesz ez a mai nap,de hogy ennyire,azt nem.-villantotta felém cuki mosolyát.Èn még mindig a fellegekben jártam,ezért csak egy egyszerű mondatot nyögtem ki:"Én sem."
Pár perc múlva beszélgetni kezdtünk,mint ha mi se történt volna.Csak jöttek a száján mondatok,és néha bólintottam egyet,vagy adtam egy rövid választ.Lélekben máshol jártam.Arra próbáltam rájönni,hogy most mi is van köztünk.Teljesen másról beszélt.Már kezdtem azt hinni hogy csak ki akar használni,amikor témát váltott.
-Én tényleg szeretlek,ès remélem hogy te is őszintén mondtad hogy szeretsz.Szeretnèm ha a barátnőm lennél.-fogta kezei közé az enyéimet.
-Nem gondolod hogy ez túl gyors?-néztem rá kérdően.
-Szóval te nem akarsz tőlem semmi.-engedte el a kezeimet.
-Én nem mondtam ilyet,csak azt,hogy ez túl gyors.-néztem a szemeibe.
-Most már ideje lenne menni.-tápászkodott fel,majd én is felálltam,és néztem ahogy feldúltan pakolja össze a cuccokat.
-Most nem kéne mérgesnek lenned azért mert egyenlőre nem akarok a baràtnőd lenni.-mondtam,és ő kezdett egyre dühösebb lenni.-Egy szóval nem mondtam hogy nem szeretlek.-siettem utána,ugyan is elindult a kijárat felé.-Nincs értelme úgy sétálnunk hogy hozzám sem szólsz.Haza megyek egyedül.-jelentettem ki,és felszálltam az egyik közeledő buszra.
Harry szemszöge:
Beléptem a hàzba,és amilyen hangosan csak tudtam,becsaptam az ajtót.Lehajítottam a földre a Converse-met,és felsiettem a szobámba.Pár perccel később kopogtak az ajtómon,majd egy szőke tincs kandikált ki mögüle.
-Bejöhetek?-kérdezte nyugodt hangon.
-Már bent vagy Niall!-mondtam.
-Igazad van.-kuncogott,és elindult hogy leüljön az àgyam sarkára.
-De az nem azt jelenti hogy bent is maradhatsz!-támadtam le mielőtt helyet foglalt volna.
-Ja bocs.-fordított hátat,és a kijárat felé vette az irányt.
-Ki vele!Mit akarsz?-biccentettem az ágyam felé a fejemet,hogy üljön le.
-Csak megakartam kérdezni hogy mi a baj,de ha zavarok kimegyek.-állt meg az ajtóban.
-Emily nem akar velem járni.-bámultam magam elé,mire ő hangos nevetésben tört ki.
-Komolyan ez a bajod?Ilyen hamar feladod?Hisz te vagy Harry Styles!-nevetett tovább.
-De eddig minden lány elsőre igent mondott.-mondtam.
-Ennek most csak is örülnöd kéne.Szerintem túl hamar kérdezted meg.A másik meg az,hogy azzal hogy visszautasított,bebizonyította,hogy nem a hírneved miatt szeret.-mondta.
-Igazad van.Kösz haver.-megborzoltam a haját,majd elindultam a lépcső felé.
-Khm...Khm...-húzott vissza.
-Majd valahogy meghálálom,de most el kell mennem Emily-hez.-mondtam.
-De én most vagyok éhes.-hisztizett.
-Egy óra múlva is éhes leszel.-szedtem le a kezét a pólómról.
-De én most kérek tripla húsos szendvicset salátával,sajttal,egy kis borssal,és majonézzel felül,alul.-makacskodott.
-Niaal!-förmedtem rá.-Csináld meg magadnak!-siettem le a lépcsőn,de ő elfutott mellettem,és beállt az ajtó elé.
-Nyertél gonosz manó.-néztem rá szúrós szemmel,majd kipakoltam a hűtőből,amik kelleni fognak.
-Ahelyett hogy úgy nézed amit csinálok mint akinek mindjárt kiesik a szeme,inkább küldj egy SMS-t a telómról Emily-nek,hogy egy óra múlva találkozzunk a parkban.-mondtam a szőkeségnek,ő pedig kivette a telómat a zsebemből.Mire elküldte az üzenetet,addigra én végeztem is a szendviccsel.
-Jó étvágyat!-löktem elé a tányért.
-Nem akarlak megbántani,de jobban odafigyelhettél volna a külalakra.-nézte jobbról-balról a művemet.
-Ne kritizáld hanem egyél.-kiabáltam le neki az emeletről.
-Írt Emily!-üvöltött teli szájjal Niall,és azonnal a telefonomhoz futottam.

"Sokat gondolkoztam rajta hogy el menjek-e...azt hiszem hogy nem fogok belehalni...akkor 3-kor a parkban."

-Eljön.-sóhajtottam fel.
-Tartozol nekem egy szendviccsel.-nézett rám.
-Meg is etted?Amúgy miért is?-kérdeztem.
-Igen.Mert írtam Emily-nek.-mosolygott büszkén.
-Mennem kell.Ezt megszívtad.-mondtam és kiléptem az utcára.
-De csak fél óra múlva lesz a találkátok.-ordított utánam.
-Tudom,de így nem kel neked szendvicset csinálnom.-üvöltöttem vissza.
Niall szemszöge:
-És még én vagyok a gonosz manó.-gondoltam magamban.
Emily szemszöge:
Egy picit hamarabb indultam hogy pár percet egyedül tudjak sétálni a parkban.Körülbelül öt perc alatt odaértem.Pontosabban 14:45-re.Belekezdtem szokásos körömbe.Sétálásom vége felé jártam,amikor megláttam egy szerelmes párt csókolózni.Nem tudom miért de közelebb mentem.A szívem kihagyott egy -de lehet hogy több- ütemet,amikor megláttam a fiú sapkái alatt lévő göndör fürtöket,ès a szája szélétől nem messze húzódó gödröcskéket.Rémülten jöttem rá,hogy ez Harry.A könnyek folyni kezdtek az arcomon.Leültem az egyik fa tövébe,ès arcomat a térdemen karba tett kezemre helyezve sírni kezdtem.Hogy tehette ezt velem?Idehív,és aztán más lánnyal csókolózik.Nem règ még azt akarta hogy a barátnője legyek.Igazam volt,csak kihasznál.
Harry szemszöge:
A parkba érve rengeteg lány rohamozott meg.Mindegyikkel csináltam képet,és adtam nekik autogramot.A sor végen egy visszahúzódó,szerény lány àllt.Elém lépett,és azt mondta hogy ő a szájára kér egy autogramot,vagyis egy csókot.Lebeszéltem róla,majd mellém állt hogy képet csináljon.
-Ha gondolod az arcodra adhatok egy puszit.-ajánlottam fel amikor végeztünk a képpel.Odahajoltam hozzá,és ő kihasználva az alkalmat,lesmárolt.Elhúztam magam,a lány pedig rám mosolygott majd elment.Hogy lehettem ekkora idióta?Tudnom kellett volna hogy ez lesz.Ha ezt Emily megtudja,többé szóba sem áll velem.Az egyik fa mögött megláttam egy lányt,aki sírt.Valami azt súgta hogy ne menjek oda hozzá,ne keressem tovább a bajt.Ezért nem is tettem.Leültem a padra majd várni kezdtem.Teltek a percek,és Emily sehol.Hátra fordultam,és láttam hogy a lány még mindig ott ül.Egy ideig néztem,majd megmozdult.Vagyis felállt.Elfutott,és pár másodpercre a szemembe nézett.A tekintete,az arca,olyan ismerős volt.Csak egy kis idő után jöttem rá,hogy az a lány Emily volt.Utána mentem,hátha valamivel könnyíteni tudok a helyzeten.Utolértem,és könnyes tekintete szembe került az enyémmel.
-Miért tetted?-kérdezte haraggal,és egyben csalódottsággal megtelt hangon.
-Én nem akartam.Én csak egy puszit akartam neki adni.Sajnálom.-sütöttem le a tekintetem.
-És ezt miért higgyem el?Menj el!Nem akarlak látni.-fordított hátat,és a szívem az utolsó mondat hallatán,apró darabokra tört.

Remélem mindenkinek tetszett :D..3 komi után új rész..iratkozzatok fel rendszeres olvasónak!!

8.rész

                    Újra biztonságban tudtam magam

-Harry!Fel kell kelned!Nem kerülhet be helyetted Justin Bieber a bandába!-jött be felháborodottan az ajtón Niall a három sráccal.Anne-vel teljesen elkerekedett a szemünk az "ùj tag" neve hallatán.Ez így nem lesz az igazi One Direction.
-Nem tehettek semmit?-kérdezte kétségbe esetten Anne.
-Nem.Ha Harry nem kel fel,akkor nem lesz többé One Direction.-mondta szomorúan Zayn.
Harry szemszöge:
-1 hònap Harry!1 hónap!-gondoltam magamban.-Mihez fogsz kezdeni ha kikerülsz a bandából?Ha más lép a téged megillető helyre?Ha elveszik a legjobb barátaidat?Mi lesz ha nem csinálhatod azt amit szeretsz azokkal,akikkel jól érzed magad?Nagyon felidegesített ez a dolog.A fejem iszonyatosan fáj.Valamit tenni akarok hogy megszűnjön ez a borzalmas érzés,de moccanni sem tudok.
Emily szemszöge:
A telefonom csörgésére lettem figyelmes.Anya hívott.
-Szia.-szóltam bele a telefonba.
-Kisasszony!Azonnal gyere haza!-hallottam a dühös hangját.
-Máris indulok.-mondtam félénken,majd kinyomtam.-Haza kell mennem.-jelentettem be,miközben magamra húztam a vékony dzsekimet,majd kiléptem az ajtón.Fogalmam sincs hogy mi rosszat tettem.Sok mindenen végigpörgettem az agyam,majd rájöttem,hogy az igazgatò döntött azzal kapcsolatban hogy mi a következménye annak amit a lányával tettem.Ezek szerint semmi jó.Gondolataim vége felé már az ajtónk előtt álltam.Lassan lenyomtam a kilincset,majd átléptem a küszöböt.Két mérges számpárral találtam szembe magam.Az asztal felé biccentették a fejüket hogy foglaljak helyet.Hárman ültünk az asztal körül,majd elém dobtak egy borítékot,amiben egy levél volt.Kicsaptak.Az a liba elérte hogy kirúgjanak.
-Egy hétig nem mehetsz be Harry-hez,és egy hónapig se TV,se gépezés.-osztották ki a büntetésem,majd dühösen felrohantam a szobámba.Az egyik ok amiért mérges vagyok,az az,hogy szerintem nem csináltam annyira rosszat,hogy ott kelljen hagynom a gimit.A másik meg az hogy soha nem láttam ilyennek a szüleimet.Soha nem voltak velem ilyen szigorúak,mondjuk igaz hogy még egy suliból sem csaptak ki.Nem fogom kibírni egy hétig Harry nélkül.Nem akarom hogy majd úgy èbredjen fel hogy én nem vagyok mellette.Az alvás az utóbbi időben nem a legtöbbször,és nem a leghosszabb ideig szerepel a napirendemben.Megpróbálok majd elaludni,de nem gondolom hogy sikerülni fog.Gyors lezuhanyoztam,fogat mostam,megetettem Mickie-t,ès üres gyomorral most még hideg,de puha ágyamba zuhantam.A gondolatok,mint mint mindig,most sem hagytak aludni.Újra eszembe jutottak az együtt töltött percek,és a karjaiban töltött másodpercek.A gondolat,hogy örökre elveszítem,könnyet csalt az arcomra.Mostanában nem gondoltam az álmomra,az álomra,ami miatt több napig nem mertem becsukni a szemem,aminek köszönhetően közel kerültem Harry-hez,és ami miatt el kellett mennie arra a borzalmas helyre.Eszembe jutnak a borzalmas részletek,és görcsbe rándul a gyomrom.Nincs itt Harry hogy megnyugtasson,nincs itt az a srác,akinek olyan sokat köszönhetek.
-Megszökök.-mondtam magamban.Boldogan gondoltam a tervemre,ezért hamar elaludtam.
                                                                  ***
Reggel arra keltem hogy Mickie bajsza az arcomat csiklandozza.Gyengéden felemeltem,majd leraktam a földre.Felvettem a köntösömet és lementem reggelizni.A csönd,és az üres helység azt jelentette hogy anyuék elmentek kontrollra.
-Most vagy soha.-mondtam,és müzlimet az asztalon hagyva a ruhás szekrényemhez indultam.Az ablakon kitekintve láttam hogy az emberek laza,rövid ruhákat viselnek.Ezek szerint jó idő van.Nagyon vártam már hogy ilyen idő legyen London utcáin,és fel tudjam venni az egyik nem rég vásárolt nyári ruhámat.Kifésültem a hajam,magamra raktam egy kis szempilla spirált,és el is készültem.
                                    
Beleraktam a kis táskámba a telefonomat,leakasztottam a kulcsomat a tartójáról,és kiléptem az utcára.A meleg szél kellemesen érte a bőrömet,és a madarak csicsergése boldoggá varázsolta a hangulatomat.Arra gondoltam hogy mi lesz ha a szüleim hamarabb érnek haza mint én?Ja és persze mit fogok tenni hogy ha találkozunk a kórházban?Az utóbbi kérdésemre próbáltam nem gondolni,hisz azt nem tudnám kimagyarázni.Beértem a kórházba és elindultam a lépcsőn Harry szobájába.Azért nem mentem lifttel,mert nem hinném hogy anya a lépcsőn bicegne fel a törött làbával.Vettem egy mély levegőt majd abban reménykedve hogy Harry felkelt,beléptem az ajtón.Ugyan úgy feküdt ahogy tegnap.Kifújtam a maradék levegőt ami bennem maradt,majd gyors lezavartuk a köszönèst Anne-vel és a négy sráccal.Inkább nem terheltem a fiúkat a rossz hírrel ami miatt tegnap haza kellett mennem,ezért amikor rákérdeztek azt mondtam hogy anyára kellett vigyáznom.Rezegni kezdett a telefonom,kivettem a táskámból,és amikor megláttam az 'Apu' feliratot a telefonom kijelzőjén,megijedtem.
-Szia.-köszöntem,és kimentem a folyosóra.
-Most értünk haza és mint értesültünk róla,nem vagy itthon.Merre vagy?-kérdezte nyugodtan.Amikor belekezdett a mondatába,megkönnyebbültem,mert tudtam,hogy nem láttak meg a kórházban.
-Eljöttem sétálni a park........
-Emily!Harry felébredt!-rohant ki Liam a szobából,ès az örömtől könnyes volt a szeme.
-Bementél a kórházba igaz?Ezèrt mèg számolunk.-mondta.-Maradhatsz,nem szólok anyának.-hallottam a hangján hogy mosolyog.
-Köszi.-gördült le egy könnycsepp az arcomon,és letettem a telefont.Beléptem a még kába,göndör hajú srác szobájába.
-Nem....nem lesz....új...tag.-makogott,mi pedig csodálkoztunk hogy honnan tudja,mire Zayn rávágott egy 'nem'-et.Közben bejött az orvos,és belekezdett a vizsgálatba.
-Mozgassa meg a bal lábujjait.-kérte az orvos,és Harry megtette.-Nagyszerű.-mosolygott fel a doki.-Most pedig emelje fel a jobb kezèt.-adta ki az újabb "feladatot".Harry egy ideig nem reagált semmit,de aztán egy picit megemelte a karját.-Fel tudja sorolni az itt lévő személyek nevét?-kérdezte.
-Azt hiszem Anne Cox,azaz anya,Liam Styles,Niall Malik,Louis Horan,Zayn Tomlinson.-sorolta.-A hölgy nevére nem emlékszem.Mind annyiunk arcára rémület került.
-És önt hogy hívják?-kérdezte az orvos.
-Öhmm...Harry Parker.-mondta.
-Doktor úr!Csak az én nevemet tudta.-súgta a doki fülébe ijedten Anne.
-Nyugi!Csak vicceltem.Az én nevem Harry Styles,ők pedig itt Louis Tomlinson,Liam Payne,Zayn Malik,Niall Horan.Ja és a hölgy Emily Parker.-nevetett fel Harry.
-Örülünk hogy megmaradt a humora fiatalember,de az ilyennel nem illik viccelődni.Ezek nagyon komoly vizsgálatok.Csinálunk majd még egy röntgent az agyáról.Megnyugtatom önöket,biztos nem komoly a sérülése.-mondta az orvos,és megkönnyebbülten felmosolyogtunk.-Fáj valamije?-kérdezte.
-A bordám.-válaszolta Harry.
-Érthető.Kettő eltört,egy pedig megrepedt.Épp ezért egy ideig itt kell maradnia.-közölte a doki,majd kiment.
*pár hónap múlva*
Tegnap engedték ki Harry-t a kórházból.Nagyon keveset találkoztunk,a tanulás és amiatt a lógás miatt.Havonta egyszer.Szerencsére teljesen felépült.Magántanuló lettem,a fiúk pedig befejezték a sulit,ezért ha nem tanulok sokat tudunk találkozni.Ma végre kettesben tudok lenni Harry-vel,és remélem ugyan olyan jó lesz mint règen.Piknikezni megyünk ahhoz a tóhoz,ahova mentem amikor leállt a szíve.Felvettem egy kényelmes farmert,egy brit zászlós pólót,egy pulóvert és egy dzsekit.Hajamat copfba kötöttem,és smink nélkül elindultam a megbeszélt helyre.A fűben ülve várt engem.Egy kockás pléd volt leterítve elé,a közepén pedig egy kosár.Felállt,majd mosolyogva elindult felém.Amikor találkoztunk,szorosan magához húzott és megpörgetett a levegőben.Újra biztonságban tudtam magam.Éreztem ahogy mély levegőt véve magába szívja az illatomat.Ezt tettem én is.A lábamra állított,majd homlokát az enyémre helyezve néztük egymást.
-Szia.-mosolygott.
-Szia.-ismételtem meg,és én is a szemébe mosolyogtam.
-Hiányoztál.-mondta,és egy puszit hagyott a homloka helyére.
-Te is nekem.-adtam vissza neki a puszit az arcára.
-Életem legrosszabb hónapját éltem át amikor kómában voltál.-mondtam amikor szembe ültünk egymással a pléden.-Soha nem bocsájtottam volna meg magamnak ha akkor elveszítelek.Nem tudtam hogy fogok bírni élni nélküled.Fura volt az az érzés amit akkor éreztem.-mondtam
-Azt úgy hívják hogy szerelem.-mondta,és fülig húzta a száját.-A baleset napján mondtál nekem valamit.Szeretném most szemközt is hallani.-húzott huncut mosolyt az arcára.
-Te azt hallottad?-csodálkoztam.
-Minden szót hallottam körülöttem.-mondta.
-Nem emlékszem arra a szóra.-hazudtam.
-Az előbb pedig úgy tűnt mint ha tudnád.Segítsek visszaemlékezni?-kérdezte.-Nem azt mondtad hogy szeretsz?-hajolt közel hozzám.Kirázott a hideg amikor forró lehelete megcsapta a hideg arcomat.
-Rosszul emlékszel.-hazudtam továbbra is.
-Lehet.-ült vissza helyére.Láttam a szemébe hogy tudja hogy hazudok.Előpakoltuk a szendvicseket,majd el is kezdtük enni őket.Nem tudom hogy ki dobta össze őket,de nagyom finom volt.-Biztos hogy nem mondtad azt?-firtatta tovább a témát.
-Nagyon féltem akkor.-sütöttem le a tekintetemet.
-Ezt igennek vegyem?-nézett rám kérdően.
-Annak veszed aminek akarod.-ráztam meg a vállamat.-Az számít hogy most mit érzek.Nem pedig az hogy akkor mit éreztem.-mondtam.
-És most mit érzel.Most,amikor ilyen közel vagyok hozzád.-jött felém,és már olyan közel volt hogy még egy légy sem fért volna el köztünk,de èn megszakítva a pillanatot,megint elhúztam a fejemet.
-Még mindig màs tetszik?-kérdezte.
-Már nem vagyok belé szerelmes.Másba vagyok.-néztem a szemébe.
-Értem.-emelte le a kezét az arcomról.
-Téged szeretlek te hülye.-nyögtem ki az érzésemet,amit egy ideig még titkolni akartam.Megcsillant a szeme,és a csalódott arca helyett,boldogat vett fel.Beletúrt a hajamba,én pedig nyaka köré fontam a kezem.Megtörtént.Tényleg megtörtént az a csók,amit mindketten akartunk.

7.rész

Harry szemszöge:
Szeret engem.Éreztem.
-Emily!-üvöltöttem.Miért nem hall?Én hallom őt.Ki akarom nyitni a szemem és beszélni akarok vele,de nem megy.
Emily szemszöge:
-Bejöhetek?-dugta be a fejét az ajtón Louis.
-Persze.-mondtam,és letöröltem a könnycseppeimet az arcomról.
-Tényleg szeret téged.-mondta amikor Harry-re pillantott.
-Sokat érek a szeretetével ha soha nem fog felébredni.-mondtam dühösen.
-Fel fog ébredni.Érzem.Tudom hogy soha nem hagyna itt minket.-mondta,és egy könnycsepp hagyta el a szemét,mire én vígasztalás képpen megsimogattam a hátát.Közben bejött a négy srác is,és most már öten álltunk,illetve ültünk az ágya mellett.
-Nem kéne szólni az anyukájának?-kérdeztem,és felváltva néztem a fiùk szemeibe.
-Már szòltunk neki.Ùton van.-kaptam a választ Liam-től.
-Harry!-rontott be nagy lendülettel az anyukája,és a fia mellé futott.-Mi a baja?
-Két bordája eltört,egy pedig megrepett....
-Ès mi van a fejével?Miért van bekötözve?-vágott közbe Niall mondandòjába.
-Beverte.Nagy valòszínűséggel agyrázkòdása van.Amikor felébred akkor fogják tudni megmondani,hogy mennyire súlyos.-fejezte be Zayn.
-Ès mikor fog felébredni?-hullott le az anyja arcàn is egy könnycsepp.
-Lehet hogy soha,és az egész az én hibám.-mondtam dühösen,és kirohantam a folyosòra.Leültem egy székre és arcomat tenyerembe temetve sírni kezdtem.
-Mit értett azon hogy az ő hibája?-kérdezősködött továbbra is Anne.
-Erre mi sem tudunk válaszolni.-mondta Liam,és utánam jött.
-Miért lennél te a hibàs a történtekért.-ült le a mellettem lévő székre.
-Miattam ment a börtönbe,hogy nekem segítsen.-mondtam,ès ő pedig csak kérdően nézett rám.Nagy nehezen,könnyekben ùszva,neki is elmeséltem az álmomat,és hogy Harry miért ment be a börtönbe.
-Sajnálom.-mondta,és szorosan magához húzott.
-Megpròbáltad lebeszélni ròla?-kérdezte nyugodt hangon,miközben még mindig a karjaiban voltam.
-Azt mondtam neki hogy nem muszàly miattam elmennie,de ő segíteni akart.-mondtam,és kibúlytam az öleléséből.
-Hát akkor erről az egészről az ő makacssága tehet.-mondta,és mosolyával pròbált felvidìtani,de még mindig úgy gondolom hogy én vagyok a hibás.-Nem vagy éhes?-kérdezte udvariasan.
-Nincs étvágyam,de azért köszi.-hùztam mosolyt a számra.Beszélgetésünket hangos pittyegès zavarta meg,és azonnal rohanni kezdtünk a hang felé.Nővérek és orvosok suhanntak el melletünk.Ugyan oda tartottak ahova mi.Harry szobájába.A kórterembe érve homályos tekintettel néztem Zayn karjai közt síró Anne-t,a körülöttük állò három srác könnyektől megtelt szemét és a Harry mellett lévő gépet,amin vízszintes csík hùzòdik.Harry szive leállt.Engem már az ájulgás kerülgetett,Anne pedig alig kapott levegőt a sírástól.A fiúk pròbáltak erősnek tűnni,de nem nagyon sikerült nekik.Könnyeik szaporán követtèk egymást,úgy ahogy az enyémek is.Az orvosok ide-oda rohangáltak,majd belekezdtek az ùjraélesztésbe.Nem volt erőm nézni ahogy küzdenek az életéért.Hat perc kínlódás után sem reagált a srác,akit szeretek.
-Utoljára.-hallottam az orvos határozott,ugyanakkor szomorù hangját.Harry teste ùjra a magasba emelkedett,majd visszazuhant.Semmi.A gèp képernyőjén változatlanul a vízszintes vonal hùzòdik.
-A halál dátuma.....-kezdett bele a mondandòjába az orvos,mire én torkom szakadtából üvöltöttem egyet,és a földre roskadtam.
Harry szemszöge:
-Gyerünk Harry!Küzdj az életedért!Itt vannak azok akik igazán fontosak neked.Nem hagyhatod itt őket.-mondta egy ismeretlen hang.
Emili szemszöge:
Az orvos beszédre kerekítette a száját,de Harry ujja megmozdult,és a gép újra lüktető pittyegésbe kezdett.Megkönnyebbülten sóhalytottunk fel.A doki mindent rendben talált Harry-nél,és nem tudja hogy miért állt le a szíve.Belerakott valamit az infúziòjába,majd elhagyta a szobàt.
-Ne csinálj többet ilyet!Kérlek.-ment oda Anne a fiához,és homlokon csókolta.Úgy döntöttem hogy elmegyek arra a helyre,ahova sokat járok mióta megtudtam hogy nevelőszülőkkel èlek,és hogy mi a múltam.Egy csendes helyre,egy kis tóhoz.Itt úgy érzem hogy megszűnt minden gondom.A madarak csicsergése,és a szél süvítése eddig megnyugtatott.Most mégis minden más.Idáig nem foglalkoztam a távolban lévő,de mégis jól látható kis játszótérrel.A gyerekek boldogan homokoznak a tesvéreikkel és az anyukájukkal.Az egyik olyan három év körüli kislányt az apukája óvatosan,lassan löki a hintában.Vannak az én éveimben járó fiatalok,akik szerelmespárkènt,összekulcsolt kézzel sétálgatnak a fák között.Harry.Eszembe jutott a zöld szemű,göndör fürtös,mosolygós srác,aki szeret engem.Aki most lélegeztető gépekkel,kómában fekszik az innen nem messze lévő korházban.Akinek nemrég leállt a szíve.Soha nem féltem annyira mint abban a pár percben,és amikor könnyekkel megtelt szemmel rohantam végig a kórház folyosóján.Most sincs ez màsként.Ahogy eszembe jut amikor a parkban milyen jól éreztük magunkat,a könnyek hirtelen homályossa teszik a tekintetem,és így bámulom a vidám gyerekeket.Mi van ha soha nem ismétlődnek meg azok a napok,azok az együtt töltött percek?Mi van ha örökre elveszítem?Gondolataimbòl az ég dörgése térített észhez.Az eső gyorsan hullt le a szürke felhőkből,és hangosan kopogott a leveleken.A pulcsimon nem volt kapucni ezért a hajam hamar olyan állapotba került mint ha most szálltam volna ki a zuhany alól.Hosszas gondolkozás utàn úgy döntöttem hogy nem haza megyek,hanem a kórházba.Amikor beértem bőrig ázva,közölték velem Liam-èk,hogy az egész nap változatlanul telt, hogy Harry meg sem mozdult.
                       ***
A nyári szünet örömeit élném ha nem lenne egy hónapja kómában a srác,akinek nagyon hiányzik a nevetése,a hangja,az ölelèse,és minden mozdulata.Szerencsére már nem kell a sürgősségi osztályon lennie.Göndör fürtjeit Anne-vel minden nap szépen kifésültük,és tökéletesre lőttük.A 'balesetről' változatlanul azt gondolom,hogy az én hibám.A fiúkat és engem naponta rengetegen kérdeznek ki Harry állapotával kapcsolatban.Valakik bíznak benne,de vannak akik rég lemondtak Hazza-ról.Voltak olyan napjaim amikor álmomban arra keltem föl,hogy fülemet mély hangja simogatja.Most is éppen a párnája csücskét igazgatom,mint minden nap.
-Szia!Te már ilyen korán itt vagy?-jött be az ajtón az a nővér,aki három naponta mindig kicserèli a kötést Harry fején.
-Ma csak én meg Anne leszünk mert a fiúknak megbeszélésük van a menedzsmentükkel.-álltam arrébb,hogy a nő oda férjen Harry-hez,mire ő csak bólintott egyet,hogy jelezze, hogy hallotta amit mondtam.
-Èn végeztem is.-indult az ajtó felé a nővér.
-Szia Emily!Történt valami?-adott két oldalra az arcomra egy-egy puszit Anne,miután lepakolta a táskáját.
-Semmi érdekes.-mondtam a szokásos választ.
-Te hallottad hogy mit közöl a menedzsment a srácokkal?-kérdezte felháborodottan,mire én fejet ráztam.-Harry-nek egy hónapja van hogy felébredjen,különben valaki más veszi át a helyét.-mondta.
-Ennyire gonosz nem lehet.A fiúk nem hiszem hogy folytatnák a karrierjüket Harry nélkül.-háborodtam fel èn is.
-Harry!Fel kell kelned!Nem kerülhet be helyetted......-jött be felháborodottan az ajtón Niall,a három sráccal.

Kis perverzek ;D

De kis perverzek vagytok...az 5.részre 69 megtekintés van :D ;)....sorry..de ezt muszáj volt közölnöm veletek :D

6.rész

      "Az egész az én hibàm...."

Harry szemszöge:
-Van egy ötletem hogyan szabadulhatsz meg a rémálmodtòl.-mondtam.-Az,aki elütötte anyukàdat börtönben van ugye?
-Igen.-mondta.
-Menjünk be hozzá a börtönbe.-nyögtem ki az ötletemet.
-Ès mi van ha ő az?-kèrdezte félelemmel megtelt tekintettel.Igaza van.Ha tényleg az a fickò van a börtönbe aki az álmàba,akkor csak rosszabb lesz neki.
-Ebbe bele sem gondoltam.Sajnálom.-néztem rá szomorùan.
-Semmi gond.Örülök hogy pròbálkozol.-villantott felém egy mosolyt.
-Csak ennyit akartam.Megyek a többiekhez a büfébe.Hány òrád van?-kèrdeztem.
-Hét.-mondta.
-Nekem hat,de nem baj.Megvárlak.Mehetnénk együtt haza.-dobtam fel az ötletet.
-Benne vagyok.-mondta,és elbùcsùztunk egymástòl.Matekom jön.Egy ùjabb unalmas òra,de már csak ez a hét és nyári szünet.Suli mentes,de fellèpéssel teli hetek.A becsengő hallatán beültem a terembe és a matekkal nem foglalkozva gondolkodni kezdtem hogyan segíthetnék Emily-nek.
-Megvan.-kiáltottam fel az òra közepèn amikor megütötte a fejemet a megfelelő ötlet.
-Meg van az eredmény Mr.Styles?Hallgatom.-nézett rám vàlaszra várva a tanár ùr.
-Öhhm...Öhhm...69.-nyögtem ki makogva egy "választ"
-Helyes.-mosolygott ràm a tanár.
-A 69 megint megmentett.-mondtam magamba és egy perverz mosolyt hùztam az arcomra.Vègre kicsengettek.Megkeresem Emily-t és belekezdek a tervem  megvalòsításába.Alig tettem pár lépést a folyosòn,máris a telefonját babrálò Emily-be mentem bele.Mind a ketten a földre estünk,és a telefonja pedig az egyik tanár kávéjában landolt.
-Nagyon sajnálom.Nem volt szándékos.-kértem bocsánatot,és udvariasan felsegítettem a földről.
-Tartozol nekem egy iPhone-al.-nézett ràm dühösen,miután leporolta a nadrágját.
-Tényleg nem volt szándékos.-kèrtem ùjra bocsánatot,és az elviharzott Emily utàn siettem.
-Akkor is.-mondta dühösen,miközben továbbra is sietve ment előre.
-Nem volt jò este a szex?Miért vagy ilyen feszült?-kérdezte vigyorogva Janet.
-Elegem van belőled!Hagyjál végre békén!Részeg voltam,ahogy màs is.Honnan tudod?Lehet hogy te is lefeküdtél valakivel.Ès azon még nem gondolkoztál hogy a szexhez két ember kell?Nem csak én vagyok a hibás az aznap este történekért,hanem Max is(a fiù akivel Emily lefekütt).-üvöltötte le Janet haját,és amikor befejezte mondandòját,mérgében lekevert neki egy maflást,ès ő a földre esett.A falbòl kiállò kisebb szög kiszakította a pòlòját,ami később a szögen lògott,és ő pedig ott ült a földön egy szál melltartòban.Az egész iskola hangos nevetésbe tört ki.
Emily szemszöge:
Minden megváltozott.Az összes diàk pacsizni jött oda hozzám,mint ha egy éve semmi sem történt volna.Az igazgatò is jelen volt az esetkor,és amikor rápillantottam egy kisebb mosoly hùzodott az arcára.Janet biztos megkéri majd hogy rugjon ki.Kìváncsi vagyok mi lesz velem.Harry-nek köszönhetem ezt az egèszet.Ha nem idegesìt fel a telefonom miatt,akkor Janet beszòlása ahogy bement az egyik fülembe,ùgy ment volna ki a másikon.Örülök hogy felidegesített,meg hát tényleg nem szándékosan jött nekem.A következő òra után bocsánatot kèrek tőle.A másik meg az hogy már ùgy is le akartam cserélni az èn ütött-kopott iPhone-omat.Leültem a helyemre,ès nyugodtan ültem ott òra végéig.Ez volt az utolsò òrám.Ùgy is Harry-vel megyek haza.Majd akkor bocsánatot kérek tőle.A suli hátsò bejáratnál megláttam Harry-t,egy fának támasztva.
-Szia.-üdvözöltük egymást egyszerre,amin mind a ketten elmosolyodtunk.
-Bocsi hogy annyira kiborultam a telò miatt.-mondtam ki amit ki kellett mondanom.
-Teljesen normális reakciò volt.-mondta.-Èn kérek bocsánatot.
-Bocsánatkérès elfogadva.-mondtam és megöleltük egymást.
-Hogy nézett ki az a férfi az álmodbòl?Megèrtem ha nem akarsz ròla beszélni.-kérdezte.
-Kopasz volt,azt hiszem sötét bőre volt,és széles,izmos válla.-válaszoltam nehezen a kérdésére.-Miért érdekel?
-Bemegyek egyedül a börtönbe.-mondta,és szembe fordult velem.
-Nem kell miattam elmenned arra a borzalmas helyre.-bròbáltam lebeszélni.
-De én segìteni akarok.-makacskodott.
-Te tudod.-mondtam vállat vonva.Ha vele vagyok minden perc egy másodpercnek tűnik,ugyan is már is a kapunk előtt voltunk.
-Akkor majd hìvlak hogy milyen volt a látogatàs.-mondta.
-Ma mész?-kérdeztem csodálkozva.
-Oda megyek most.Szia!-bùcsúzott.
-Vigyázz magadra!-mondtam,és nyomtam az arcàra egy "sok szerencsét" puszit.-Szia!
Harry szemszöge:
Amikor beértem a börtönbe,mondtam,hogy ahoz a férfihez jöttem aki elütött egy nőt.Végigvezettek egy cellával teli folyosòn.Kirázott a hideg,amikor találkozott a tekintetem a bűnözökkel.Nem láttam egy sötét bőrű,kopasz férfit sem.Boldogan hagytam el a börtön kapuját.Èpp a fülemhez emeltem a telefonom hogy beszéljek Emily-vel,amikor megláttam egy csìkos ruhás alakot lemászni a börtön falán.Azonnal visszacsùztattam a zsebembe a telefonomat,és a fura fazonhoz lopakodtam.Amikor elég közel kerültem hozzá láttam hogy sötét bőre van,haja egy száll se,ès széles,kigyùrt a válla.Ùgy néz ki ahogy Emily mondta.Most szökik el a börtönből.Gondolom.Ezért nem láttam az egyik cellában sem.
-El kell kapnom.-gondoltam magamban,és csöndben a férfi után futottam.Megállt pihenni,és én csak pár méterre vagyok tőle egy fa mögött.
-Most vagy soha.-gondoltam magamban,és rávetettem magam.A földhöz szorítottam,de sokkal erősebb volt nálam és ő szorított engem a betonra,vagyis ledobott a betonra.Éreztem hogy a göndör fürtjeim áznak a vérben,és alig kapok levegőt,a bordáim iszonyatosan fájnak.Az eszméletem kezd elhagyni.Behùz egy bal egyenest,és máris a földre ragattam.Nem vagyok magamnál.Minden fehér.Egy fehér térsègben vagyok.Kiabálok,de nem hall senki.Hátamat a fehér szoba széléhez támasztva rogyok a földre.Amikor tenyeremből feltekintek,meglátok egy fehér ruhàs lányt,Emily-t.Futok felé,de amikor a karjaimba szorìtanám,messzebb kerül tőlem.Mi folyik itt?
Emily szemszöge:
10 òra és Harry még mindig nem hìvott.Kezdek félni attòl hogy valami történt vele.Egy valami segìthet ilyenkor.A zene.Bekapcsoltam az egyik kedvenc lassù számomat a fiùktòl,a Little Things-t.Amikor Harry hangja zùgott a fejembe,az ő szòlòja,jobban aggòdni kezdtem èrte.Mi van ha segìtségre van szüksége?Megszòlalt lent a vezetékes telefon.Izgatottan sprinteltem le a lépcsőn.
-Harry te vagy az?-kérdeztem 220-al verő szìvvel.
-Liam vagyok.Ezek szerint nincs nálad Harry.-mondta aggòdò hangon.Ha elmondom Liam-nek hogy Harry elment a börtönbe,meg fogja kérdezni hogy miért,és akkor el kell mondanom neki az álmomat.Azt nem akarom.
-Nincs.Nem tudom hol van.Lehet hogy egy lánnyal.-hazudtam.
-Meglehet.-mondta mosolyogva.
-Szia Liam!Jò éjt.-köszöntem el és megszakìtottam a vonalat.Felfutottam a szobámba és becsaptam az ajtòmat.Nagyon aggòdom érte.Csak rossz gondolatok járnak a fejemben.Nem tudok aludni,és amìg nem tudok meg valamit Harry-ről,addig nem is fogok tudni.
*másnap reggel*
Olyan egy òrát aludhattam.A szemeim alatt hatalmas lila karikák vannak.Leültem a tükör elé,ès pròbáltam eltakarni őket.Nagyjábòl sikerült is.Felvettem egy csőnacit,és egy egyszerű csíkos pòlòt,mellé a fehér Converse cipőm.Nem volt étvágyam,ezért üres gyomorral indultam a suliba.A sarkon találkoztam Liam-ékkel.Mindenki ott volt,kivéve a göndör srác,akit az utòbbi napokba nagyon megkedveltem,és akiért most nagyon aggòdom.A suliban szinte mindenki kedvesen köszönt nekem,de ez valahogy nem nagyon vidìtott fel.Èpp bùcsùztam a négy sráctòl a terem előtt,amikor Louis-nak megcsörrent a telefonja...
Harry szemszöge:
*a börtönlátogatàs estéje*
Egy mentőautò szirénáját hallom ahogy közeleg felém
-Van pùzùsa?-kérdezte egy mély hangù férfi,amikor lehajolt mellém.
-Nincs.-mondta kapkodò hangon egy nő.
-Ùjraélesztès.-mondta a férfi,és rá tett egy hideg kütyüt a mellkhasamra.
-Hè emberek!Élek!-üvöltöttem,de nem hallotta senki.
-Hàtrébb!-mondta,és a testem felugrott,majd visszaesett.
-Még mindig nincs pùzusa.-szòlalt meg megint a nő.
-Miòta nincs eszméleténél?-kérdezte a férfi.
-Olyan 9 òrája.-mondta a nő.
-Mikor álhatott le a szive?-tett fel még egy kérdést a férfi.
-Nem olyan rég.-válaszolt a nő.
-Hàtrèbb!-mondta megint a férfi.
-Ùjra van pùzùsa.-kiáltott fel a nő.
-Milyen sérülései vannak?-tett fel egy ùjabb kérdést a pasas.
-Kisebb agyrázkòdása lehet,az egyik bordája valòszìnűleg eltört.-mondta a nő amikor betoltak a mentőautòba.
-A bal zsebében van egy telefon.-mondta egy idegen hangù férfi,akinek a kocsin kìvül nem hallottam a hangját.
-Hìvja fel az egyik telefonszámot.-mondta a pasas,aki az ùjraélesztèst csinálta.
-Uram.Ő nem Harry Styles?-kérdezte furán a férfi.
Emily szemszöge:
-Louis Tomlinson.-szòlt bele Loui a telefonba.
-....-mondott valamit egy férfi a vonal tùl oldalán,és Louis-nak,könnyekkel telt meg a szeme.
-Mi történt?Harry-vel van valami igaz?-rázogattam meg üvöltve a vállát.
-Köszönöm.Mindjárt ott leszünk.-mondta Lou,és kinyomta a telefont.Nem mondott semmit,csak nagy léptekkel haladt az iskola kijárata felé.
-Mondj már valamit!-üvöltöttem,és a többi fiùval Louis után siettem.
-Megverték.-nyögte ki a rémisztő választ.-Most viszik a korházba,ùjra...ùjra kellett...éleszteni.-mondta el aprò részletekben a Harry-vel történteket.Legördült az első könnycsepp az arcomon,és egyre több követte egymást.Mindannyian beültünk a kocsiba,és a kòrház felé vettük az irányt.El sem kéredzkedtünk a sulibòl.Az volt a legfontossabb hogy minnél hamarabb Harry mellett legyünk.
-Harry Styles-t behozták már?-kérdezte Liam a portán amikor beértünk a kòrházba.
-Pillanat.-mondta egy fiatal nő,és elkezdett keresgélni a számítògépén.-Igen,52-es szoba.
-Köszönjük.-mondta Niall és felszaladtunk a lépcsőn,ugyanis az gyorsabb mint a lift.Azonnal berontottunk a sürgősègi osztály egyik szobájának az ajtaján.Borzalmas látvány volt.Lélegeztető gèpekhez volt kötve,és a fején pedig nagy kötés volt.
-Mi történt vele?-kérdeztem könnyekkel megtelt szemmel.
-Két bordája eltört,egy pedig megrepedt.Nagy valòszínűsege van annak hogy agyrászkòdása van,de azt csak akkor tudjuk meg hogy mennyire sùlyos ha felébred.HA felébred.-emelte ki az orvos a 'Ha' szòcskát.
-Mi az hogy "ha" felébred?-kérdezte érthetetlenül Zayn.
-9 òráig kòmában volt,vagyis már 11 òrája kòmában van.-mondta a doki.Niall-el és Liam-el ott voltunk az ágya mellett.Zayn és Louis nem bìrták érzelmileg ahogy csipognak mellette a gépek,ezért kimentek.Leültem mellé,és tenyerét az enyémbe helyeztem.Simogattam a kezét,majd felálltam,és göndör fürtjeit arrébb sepertem és gyengéden forrò puszit leheltem az arcára.Az egyik könnycseppem lefolyt az arcomròl az övére,és lassan haladt lefelé.
-Magatokra hagylak.-hagyott minket kettesben udvariasan Liam,és én csak egy aprò mosolyt hùztam az arcomra egy 'köszi' helyett.
-Az egész az én hibám.Nem kellett volna hagynom hogy egyedül menj oda.Fel kell épülnöd!Meg kell gyògyùlnod.Nem hagyhatsz itt minket.-mondtam nagyokat nyelve,könnyeim pedig gyorsan követték egymàst.
-Szeretlek.-suttogtam.