13.rész

Igaz hogy a pénteken,de azért sikerült hétköznap hoznom a részt..:$..elég rövid lett ://,de azért jó olvasást!! :))
                                                   
                                                         A   vacsora

Emily szemszöge:

-Mi ez a nagy boldogság?-nyitottak be az ajtón anyuék.

-Csak jó kedvem van.-ugráltam továbbra is a kanapén.
-Fiú van a dologba igaz?-kérdezte apu.

-Nem kell mindig a fiúkra gondolni.-higgadtam le.-De ez esetben igazad van.-folytattam a pattogást,mire nagy 'húúú'-zásba kezdtek.Hát igen.A szüleim ahhoz képest hogy lassan az 50. életévüket töltik,viselkedésileg kb. az én szintemen vannak.Talán pont ezért(a többi tinivel ellentétben) elég jó a kapcsolatom a szüleimmel.
-És ki a szerencsés?-érdeklődtek.

-Háát...-kezdtem bele,amikor a farmerzsebembe rezgésre lettem figyelmes.Kimentem a nappaliból,és izgatottan vettem fel a telefont,amikor megláttam a képernyőn villogó nevet.

-Szia Emily.-jött a hang a vonal túloldaláról.
-Szia Harry.-szóltam bele.
-Tudom hogy most váltunk el nem rég,de szeretném ha ma eljönnél hozzánk vacsorára.-mondta.

-Öhmm...-pillantottam a falon csüngő órára.-Rendben.-fogadtam el a meghívást.

-6-ra érted megyek.-mondta,és egy puszit nyomott a telefonba,majd megszakította a vonalat.
-Ki volt az?-lépett elém rögtön anya,amikor meglátta hogy elemelem a telefont a fülemtől.Megfogtam a csuklóját,majd felhúztam egyenesen a szekrényem elé.
-Mit vegyek fel?-kérdeztem miközben hol a bal,hol a jobb kezemből dobáltam a hátam mögé a nem megfelelő ruhákat.
-Attól függ hogy hova mész,és hogy én elengedlek-e.Mert ha nem akkor a pizsamádat.-mondta határozottan.
-Lééégyszi.-kértem.-Harry meghívott magukhoz vacsorára.-mondtam.

-Az más.-mosolygott.-Ehhez mit szólsz?-mutatott fel egy fehér,virágokkal díszített ruhát.
-Már rég kinőttem.-kaptam ki a kezéből,és a többi közé dobtam.

-És e...

-Túl csicsás.-vágott bele a mondatomba.-Tudom már!-csillant fel a szeme.
-Ezt ugye nem gondoltad komolyan?-néztem a kezében lévő darabra.
-Miért?Ez egy fasza Nike melegítő.-mondta,mire én nevetésben törtem ki.-És mit szólsz ehhez?-kotort elő egy fekete ruhát,amit kis fehér pöttyök díszítettek.

-Inkább ez.-találtam én is egy megfelelő ruhadarabot.

-Te tudod.-vont vállat anyu.-Mikor mész?-érdeklődött.
-6-ra jön Harry.-vettem le a farmerom.
-Jaaaah.Szval' az az a srác aki kómába volt.-csillant fel a szeme,mire én boldogan bólogatni kezdtem.
-Egyébként gyorsabbra vehetnéd a készülést.5 óra.-nézett vissza az ajtóból,mire én kapkodni kezdtem magamról a ruhákat.45 perc múlva vasalt hajjal,fekete magassarkúba,enyhén kisminkelve és a kiválasztott ruhába lépkedtem le a lépcsőn.
-Nagyon csinos vagy.-jött el mellettem apu egy bögre kakaóval.
-Drágám,nézz a lábad e....-figyelmeztette anyu apát.-Lé.-fejezte be,és végignézett a kakaófolttal díszített ruhámon.
-Hogy lehet átesni egy széken?Miért nem tudod kikerülni?-dobáltam a fejéhez a kérdéseket dühösen,majd felrohantam a szobámba.
-Mit vegyek fel?-álltam meg az ajtóban a homlokomat a falhoz támasztva.
-Nem mondanám hogy nincs mit felvenned.-röhögött anya,ugyanis a szobámban szanaszét hevert a sok ruha,mire én is elmosolyodtam.Hirtelen mindketten egymásra néztünk.Egyszerre jutott eszünkbe hogy mit vegyek fel.Megindultam a szekrényemhez,és kivettem a fekete-fehér pöttyös ruhám.Gyors magamra húztam,és mire megszólalt a csengő,el is készültem.

-Bocsi hogy leöntöttelek.Mondjuk ez a ruha jobban áll.-mosolygott apu.
-Bocsi hogy leüvöltöttem a fejedet.-viszonoztam a mosolyát,amikor mégegyszer csengettek.
-Menj mert türelmetlen a lovagod.-nyomott egy puszit az arcomra.
-Majd jövök.Sziasztok.-köszöntem.Amint becsuktam magam mögött az ajtót és odaértem Harry-hez,tolongva kukucskáltak a függöny mögül,hogy jól szemügyre vehessenek minket.Egy puszival a számon üdvözölt,majd összekulcsolt kézzel elhaladtunk a házunk előtt.
-Nagyon csinos vagy.-jegyezte meg,miközben a vállam fölött mosollyal díjaztam a szüleimet a viselkedésükért.
-Tessék?-kaptam felé a fejemet.
-Nagyon csinos vagy.-ismételte meg.
-Köszi.-pirultam el.-Neked is jól áll ez a zakó.-jegyeztem meg,mire ő is halványan elmosolyodott.
-Remélem jól érzed majd magad nálunk.-mondta.
-Biztos vagyok benne.-húztam mosolyra a számat.-Hogy jutott eszedbe hogy nálatok vacsorázzak?-kérdeztem.
-Nem az én ötletemvolt.Anyukámé.-mondta.
-Szóval ha anyukádnak nem jut eszébe akkor meg se hívsz?-böktem hasba.
-Öhhm...Egyszer meghívtalak volna.-kapta a hasa elé a kezét,mire én szúrós szemmel néztem rá,majd nem bírtam tovább és elröhögtem magam.

-Itt vagyunk.-mosolygott,és kinyitotta az ajtót.

-Jó Napot!-köszöntem.
-Szia Emily!Anne Cox vagyok.Harry anyukája.-puszilt meg két oldalról.-Sütit?-nyújtott felém egy tálcát,ami tele volt pakolva csokis sütikkel.
-Nem kérek,köszönöm.-utasítottam el.
-Nagyon finom.-tolta még közelebb az arcomhoz,mire Harry meköszörülte a torkát.-Ha nem hát nem.-mondta,miközben Harry-re nézett.
-Körbevezetlek.-fordult felém Harry,majd elindultunk egy hosszú folyosón.
-A barátaim kicsi koromban féltek tőle.-hajolt a fülemhez.
-Pedig szerintem nagyon kedves.-nevettem.
-Túlságosan is.-nevetett ő is.

-Nem vagy még éhes?-kérdezte.
-Egy picit.-mondtam.
-Akkor menjünk le.-lépett ki az egyik szobából,én pedig követtem.
Pár perc múlva a megterített asztal előtt ültünk,ahol mindenki megjegyezte hogy milyen csinos vagyok,hogy jól áll ez a ruha,és hogy remekül passzolunk egymáshoz Harry-vel.Kicsit zavarba is jöttem.
Mint a vacsorai beszélgetés közben kiderült,Harry szülei elváltak,és az anyja újra szerelmes lett.A nővére pedig,Gemma az első pillantástól szimpatikussá vált számomra.
-Biztos nem kérsz?-nézett rám Harry,amikor már harmadjára kérdezte hogy nem veszek-e még a lasagne-ból.
-Nem köszi.Dugig vagyok.-mondtam.Egy ideig nyomon követtem úgy kíváncsiságból hogy hanyadjára vesz belőle,de aztán kb. az 5.-nél meguntam. Már mindannyian jóllaktunk,és az asztal körül ülve nevetgéltünk és beszélgettünk.Kiderült egy pár vicces gyerekkori történet Harry-ről,és én is meséltem egy-két kevésbé cikit az én gyerekkoromból. -Köszönöm a vendéglátást,nagyon jól éreztem magam.-álltam fel az asztaltól amikor egy időre mindenki csendben maradt,és betoltam magam előtt a széket. 
-Máris mész?-nézett fel a mellettem lévő helyről Harry.
-Már késő van.-mondtam szomorúan.
-Örülünk hogy megismerhettünk.-mosolygott rám Anne.
-Hazakísérem Emily-t.-bújt bele az ajtó előtt a kabátjába Harry,majd kiléptünk az ajtón.
Az utcában csönd és üresség honolt.A lámpák halványan ugyan,de megvilágították a járdákat.Kézen fogva lépkedtünk egymás mellett.Amikor eljöttem,gondolnom kellett volna az esti hideg órákra,hisz eléggé fáztam.
Elengedte a kezemet,levette a kabátját,majd a hátamra terítette azt.
 -Köszi.-mondtam,és szájon pusziltam.Egy kis szünet után újra összeillesztettük az ajkainkat,és az elősző puszi csókká vált.

ilyen shit rész után nem tudom h kérjem,de iratkozzatok fel rendszeres olvasónak :$

Hi!

Sziasztok!Hát...3 hetet kések...tulajdonképpen nem volt ihletem elkezdeni és nincs is ami motiváljon..mert elég kevés az olvasók száma,de persze a 10 rendszeres olvasónak,és a 6 kominak nagyon örülök..ja és annak is hogy érdeklődtök hogy mikor lesz új rész,mert ezek szerint várjátok.:)elkezdtem írni..kb. a felénél tartok,de elakadtam egy résznél :( ..remélem majd elmúlik ez az üresség a fejemben(xD)..és ugyan olyan lendülettel írom majd a részeket mint eddig :D...sajnálom ha most emiatt a 3 hét szünet miatt még kevesebb lett az olvasóim száma,de azért gondolom maradtatok egy páran,akiknek nagyon hálás vagyok.De ígérem..a szavamat adom hogy még a hétköznap folyamán fent lesz az új rész..(ha nem így lesz felkereshet közületek valaki,és lefejelhet :P)..köszönöm a türelmeteket :$ ♥..