12.rész

Sziasztok!!Sajnálom hogy a múlt hétvégén végül nem hoztam részt,és ez is /szerintem/ ismét egy picit rövid lett ://...köszönöm a 9 rendszeres olvasót,és az egyre nagyobb számú komikat :D <3
Jó olvasást! ;)
                                           
                       "És ha akarom?...."

Emily szemszöge:
-Ne akarj megcsókolni!-raktam a jobb kezemet Nate mellkasára,amikor arcomhoz közel hajolva lehunyta a szemét.
-Most mi a bajod?-kérdezte.
-Ez a bajom.-toltam közel az arcához a képet,amit tegnap küldött Harry.
-Ezt honnan szerezted?-kapta ki a telefont a kezemből.-Az a barom fotózott le minket ugye?-kérdezte dühösen.
-Nem mindegy?Az a lényeg hogy csókolóztál azzal a lánnyal!-kiabáltam.
-Ő volt?-emelte feljebb a hangjàt,és kezdett erőszakos lenni.Csendben néztem a szemeibe,majd két kezét a vállamra rakta,és neki lökött a falnak.Szemeimet összeszorítottam ahogy a hátam ütközött a házunk falával,és amikor kinyitottam egy könnycsepp gördült ki belőle az ijedtségtől.
-Utoljára kérdezem.Ő volt?-szorította meg a vállamat.
-Ne csináld,ez fáj!-kezdtem el ficánkolni a kezei között,amennyire csak tudtam.Újra összeszorítottam a szememet amikor tenyere az arcom felé közeledett.Végül nem érintett meg.Éreztem hogy a vállam szabad,magam elé tekintettem,és egy srácot láttam aki Nate fehér pólóját rángatja.Amikor kitisztítottam a szememet a könnyektől,rögtön felismertem az én göndör hajú hősömet.Lökött egyet Nate-n,mire ő könnyen zuhant a földre.
-Ne hogy azt hidd hogy utoljára láttuk egymást Emily!A kis loboncos barátod is meg fogja bánni hogy beleszólt a kapcsolatunkba!-állt fel,és elindult a járdán,miközben a nadrágját porolta.
-Minden rendben?-sétált oda hozzám,és kisepert egy kóbor tincset a szemből.Egy ideig bámultam a cipőm orrát,majd gondolkodás nélkül szorosan magamhoz húztam.Mélyen magamba szívtam az illatát,és ő pedig nyugtatóan simogatta a hátamat.-Nincs semmi baj.-mondta halk,lágy hangon.Ott álltunk egy ideig a bejárati ajtónk előtt egymáshoz simulva,majd elhúztam magam tőle.
-Köszönöm.-mondtam.Rettentően hálás voltam hogy akkor a karjaiban lehettem,mégis csak ezt a rövid szót tudtam kinyögni.
-Miért nyitottál ajtót ennek az idiótának?-kérdezte,és kezeimet az övébe vette.
-Az ajtó előtt futottunk össze.Épp boltba indultam.-válaszoltam.
-Értem.-simította meg hüvelyk ujjával a kézfejemet.-Megyek is.Csak épp erre jártam.Úgy is azt akarod hogy elfelejtselek.-mondta,és kezeimet elengedve hátat fordított nekem.
-Ne!Maradj!-fogtam meg a karját,mire ő visszanézett rám.-Nézd Harry.Amikor megláttalak azzal a lánnyal a parkban,egy világ omlott össze bennem.Aztán megismertem Nate-t,és egyre több időt töltöttem vele.Akkor úgy éreztem hogy már nem szeretlek.-mondtam,és a mondatom végénél nagyot nyelt,és megértően bòlintott.-Tegnap amikor megláttalak az ajtóban,elbizonytalanodtam az érzéseimbe,és rájöttem hogy a szívem mélyén még mindig érzek irántad valamit.-mondtam,és tekintetemet a földre szegeztem.Mutató ujját az állam alá helyezte,majd gyengéden felemelte azt.Csillogó tekintete szembe került az enyémmel és közeledni kezdett az ajkaim felé.Forró ajkai hozzáértek az enyéimhez,közben pedig jobb kezével beletúrt a hajamba.A nyaka köré fontam a karom,majd amikor szétváltunk átrakta a kezét a derekamra,és homlokunkat egymásnak támasztva mosolyogtunk egymásra.Ahogy a zöld szeme az enyémre ragyogott,teljesen elvarázsolt,és legszívesebben megállítottam volna az időt,hogy örökre egymás karjaiban lehessünk.
-Elkísérhetlek?-lebegtette meg a szemeim előtt a bevásárló listát,amit a földről vett fel.
-Felőlem.-mosolyogtam,majd egymás mellett haladva elindultunk az egyik közeli boltba.-Én is szeretlek,tudtommal te is szeretsz,az előbb pedig csókolóztunk.Mi van kettőnkkel?-kérdeztem.
-Ha nem akarod akkor nem erőltetem ezt a járás dolgot.Nem szeretném hogy ez újra a kapcsolatunk rovására menjen.-mondta.
-És ha akarom?-mosolyogtam rá.Egy ideig csöndbe maradt.Egy kicsit sok időbe telt mire leesett neki amit mondtam.
-Eeez...azt jelenti amire gondolok?-kérdezte bizonytalanul,mire én az ajkamba haraptam,és bólintottam egyet.Örömében felkapott,és hosszan megpörgetett a levegőben,amit én hangos nevetéssel kísértem végig.Csak azért döntöttem úgy hogy a barát nője legyek,mert a nélküle töltött idők unalmasak,és többek között boldogtalanok.Amikor pedig vele vagyok minden perc szórakoztató,és melegséggel tölt el.Rájöttem hogy ez a szerelem.Amikor a srác,aki melletted van mindig megdobogtatja a szíved,és mindig mosolyt csal az arcodra.Egy olyan pozitív érzést sugároz feléd,amit nem minden fiú tud elérni.Összekulcsoltuk az ujjainkat,és úgy folytattuk utunkat a bolt felé.
                                                                    ***
-Szerinted Nate komolyan gondolta hogy még fogjuk látni egymást,vagy örökre kilépett az életemből?-kérdeztem amint kiléptünk a boltból.
-Ajánlom annak a kis hülye gyereknek hogy ne menjen a közeledbe.-mondta,és egy kis düh keveredett a hangjába,mire én felnevettem.
-Mi van?-kérdezte.
-Olyan cuki vagy amikor mérges vagy.-kuncogtam,és egy puszit adtam a szájára.-És szerinted fenyegetésnek kéne venni amit rólad mondott?-tettem fel egy újabb kérdést.
-Bántani biztos nem fog.Láttad hogy elbántam vele?Annyi ereje van mint egy légynek.-mondta,amin mind a ketten hangosan felnevettünk.-Nagyon örülök hogy minden rendbe jött köztünk.-mondta amikor befordultunk az utcánkba.
-Hát még én.-mosolyogtam.-Majd még beszélünk.-mondtam,és a házunk előtt szembefordultunk egymással,és a két karomat a vállára raktam.
-Minden képen.-hagyott egy csókot a számon,majd egymásra villantottuk a mosolyunkat és beléptem a házba.Lerúgtam magamról a cipőmet,és alsó ajkamba harapva zuhantam a kanapéra.Életembe nem voltam még olyan boldog mint az előző pár órába.Mosolyogva ugrándoztam a szobám felé,ahonnan kihoztam a fülesemet amit a nappaliba visszaülve raktam a fejemre.Bekapcsoltam az egyik kedvenc számomat,majd lehunytam a szememet és a dallamokat dúdolva engedtem el magam.

Harry szemszöge:
Boldogan fordítottam el a zárban a kulcsot.Amint beléptem kinyitottam a hűtőt,és kivettem belőle egy doboz narancs levet.Kiöntöttem egy pohárba,majd a konyha pultnak dőlve mosolyra húztam a számat,és belekortyoltam a hűsítő löttybe.A füleimet hegyezni kezdtem,ugyanis az emelet felől zajt hallottam.Lassan leemeltem a szám elöl a poharat,és a pultra raktam.Kerestem valamit,amivel majd jól meg tudom lepni a fenti zaj okozóját.Hosszas keresgélés után egy golfütőt tartottam alkalmasnak a feladatra.Csöndben lopakodni kezdtem a lépcsőn.Amikor felértem minden ajtóhoz közel tettem a fülem hogy halljam hol tartózkodik a kis látogatónk.A fürdővel szembe lévő szobából,azaz az én szobámból jöttek a hangok.Felemeltem az ütőt,erősen megmarkoltam,majd berúgtam az ajtót.Meglepően pillantottam hancúrozó vendégeimre.
-Louis!?-förmedtem rá.
-Harry!-üvöltött rám.
-Mi a fészkes fenét keresel az ágyamba Eleanorral?-engedtem le a levegőből a kezemben lévő ütőt,mire ő pucér testükre húzta a takarót.
-Véletlen a te szobádba tévedtünk.-szólt közbe Eleanor,mire hangosan felkuncogtak Louisszal.
-Akkor most véletlen menjetek ki innen.-álltam arrébb az ajtóból,mire Lou kipattant az ágyból,és nem épp a legszebb testrésze került a szemeim elé.-Khm...Khm...valamivel takard el a golyóidat!-mondtam,és a kezébe dobtam egy párnát.
-Kössz haver,ja és bocs.-kacsintott rám majd elillant mellettem.Eleanor magára csavarta a takaróm,majd a barátja után sietett,hogy befejezzék amit félbe szakítottak miattam.Így utólag visszagondolva erre az egészre,elég vicces volt.Mondjuk nem tudom hogy nekem,vagy nekik volt a kellemetlenebb.De egy biztos,Louisra vár egy ágynemű mosás.

Remélem mindenkinek tetszett :D...3 komi után lesz új rész..iratkozzatok fel rendszeres olvasónak!! ;)

11.rész

Sziasztok!..Nagyon nagyon sajnálom hogy ilyen későn hoztam részt...és nem is lett olyan hosszú.:(..nagyon nem tudtam eldönteni hogy mit írjak ebbe a részbe..ez is a késés oka:/..nagyjából meg van fejbe hogy mi lesz a 12.részben,ezért próbálom megírni hétvégére.Szomorú vagyok hogy nem kaptam hosszú komikat,de a 7 rendszeres olvasó(itt tudtok feliratkozni) nagy mosolyt csal az arcomra :))...ja és remélem mindenkinek tetszik az új kinézet :D
Jó olvasást!
                       
                            "Felejts el!"


Emily szemszöge:
-Szereted őt?-kérdezte most már kétségbe esetten,és én csak felváltva néztem hol a jobb szemébe,hol a balba.Kérdése többször is megismétlődött a fejemben,mert még magam sem tudtam hogy mi a válasz.
-Minden rendben?-nyitott be a szobába Nate.
-Persze.Csak megmutatta Harry a....a....kilátást az ablakából.-füllentettem.
-Azt hittem lehúztad magad a WC-n.-nevetett.
-Mindjárt megyek.-mondtam,mire Nate bólintott egyet,és maga után becsukva az ajtót,kiment.
-Nos,ott tartottunk hogy....
-Hogy lemegyek ebédelni.-fejeztem be a mondatát,és lesétáltam a többiekhez.
-Na végre.Már azt beszéltük hogy hogyan fogunk kihúzni a WC-ből.-nevetett fel Liam.
-Megoldottam.-nevettem én is.
-Nem akarok lemaradni semmiről.-trappolt le a lépcsőn Harry.
-Visszajött az étvágyad?-kérdeztem bunkón.
-Most miért vagy ilyen?Fent olyan jól elvoltunk.-mondta,és az utolsó mondatot a nyakamhoz közel hajolva lehelte a fülembe,mire én megforgattam a szemem.
-Arra gondoltam hogy elmehetnénk este bulizni.Így heten.-dobta fel az ötletet Nate.
-NEM.-vágtuk rá határozottan Harry-vel.
-Tarthatnánk házi bulit is.Meghívjuk a lányokat,és még pár havert,aztán PARTY TIME.-emelte ki az utolsó két szót Liam.
-Èn nem tudok jönni.-mondtam.
-De kár.-húzta a száját Nate.
-Jut eszembe.Nekem haza kell rohannom.-álltam fel gyors,majd máris magamra húztam a kabátomat.
-Haza kísérlek.-pattant fel Nate is.
-Sziasztok!-léptem ki,majd még a fiúk megbeszélték az estét,aztán Nate utánam jött.
-Milyen programod lett hirtelen?-kíváncsiskodott.
-Már elkezdődött a kedvenc sorozatom.-mondtam zavartan,mire ő felnevetett.
-És este is azt fogod nézni?-kérdezte még mindig nevetve.
-Képzeld.-mondtam.
-Miért voltál ilyen egész végig?-érdeklődött.
-Milyen voltam?-kérdeztem vissza.
-Nem tudom.Feszült.-mondta.-Mit csináltatok Harry-vel a szobájába?Nem hinném hogy öt percen keresztül bámultatok ki az ablakon.-hitetlenkedett.
-Ez valami kikérdező show?-álltam meg,és szembe fordulva vele,a tekintetemet az övére helyeztem.
-Csak érdekel.-vont vállat.
-Hamar meg fogsz öregedni.-forgattam el a kulcsot a zárban.
-De te úgy is szeretni fogsz ugye?Ráncosan,és ősz hajszálakkal.-mosolygott,majd egy hosszan tartó puszit nyomott a számra.
-Azt ki kell érdemelned.-kacsintottam rá,majd beléptem a házba.

Harry szemszöge:
Olyan egy órája elkezdődött  a buli.Lent dübörög a zene,de engem se ez,sem a barátaim hívogató szava nem vonz a földszintre.Se hangulatom,se kedvem nincs arra hogy lent nevetgéljek,iszogassak,és a szerelmem pasija képét bámuljam.Egyedül a gyomrom korgása az,ami miatt képes vagyok lemenni. Leindultam a konyhába,és gyártottam magamnak egy szendvicset.Tálcára raktam,ès felmentem a szobámba,mint ha senki se lenne körülöttem.Épp a számhoz emeltem a vacsorámat,amikor eszembe jutott hogy lent hagytam az üdítőmet.Leindultam a lépcsőn,és már az utolsó lépcsőfokokon jártam,amikor egy csókolózó párt láttam meg a fal mellett.Közelebb mentem,és a lépcső fordulóból néztem hogy kik azok.Nehéz volt elhinnem hogy Nate,és egy szőke lány állt a falnál.Egy fotó,és az öreg Nate barátunkat máris ki tudom ütni a ringből.Azt hiszem.Az üdítőmről megfeledkezve,boldogan rohantam vissza a szobámba.Mosolyogva pötyögtem Emily-nek az üzenetet,de mielőtt a 'Küldés' gombra kattintottam volna,hosszan elgondolkoztam hogy helyesen cselekszem-e.Tényleg jó ötlet tudtára adni hogy mit csinál  a háta mögött a barátja,hogy aztán újra csalódjon?Azzal a tudattal hogy Emily újra szingli lesz,elküldtem a képet,ezzel a szöveggel:

                                             "A barátod jobban mulat mint gondolnád! ;)  .xx"
                                                              

Ledobtam az iPhone-omat az ágyamra,majd neki láttam elpusztítani a szendvicsemet.Először nem gondoltam arra amit tettem,de egy kis idő elteltével eszembe jutott hogy mi van ha nem hisz nekem?Mi van ha azt hiszi hogy csak tönkre akarom tenni a kapcsolatát?És ha ezek után jobban fog utálni?Így utólag már nem tartom jó ötletnek hogy elküldtem neki a képet.Már biztos látta.El tudom képzelni,ahogy valahol könnyekben ázva gubbaszt a szobájában,és szomorú,de ugyan akkor mérges is.Azon gondolkoztam hogy segítsek neki,vagy hagyjam hogy egyedül tegye túl magát a történteken?Hosszas gondolkozás után az első opciót választottam,ezért küldtem neki egy SMS-t,reménykedve abban,hogy ezúttal helyesen cselekszem:

"Szia Emily!Gondolom láttad a képet.Nagyon sajnálom.Tudom hogy most a mi kapcsolatunk sem a legfényesebb,de ha szükséged van rám,akkor csak szólj!  .xx"

Hosszasan bámultam a telefonom kijelzőjét,végül felugrott a kis fehér boríték a képernyő közepén.

"Nincs szükségem se rád,se másra.Felejts el!  .x"

A mellkasam összeszorult,a gyomrom görcsbe rándult,a szememből pedig könnyek csordultak ki ahogy elolvastam az üzenetet.Hason zuhantam az ágyamra,és arcomat párnáim közé temetve feküdtem.Volt hogy azt hittem hogy az embernek nincsenek gondjai,de az utóbbi pár hétben ez az ellenkezőjének bizonyult.Rájöttem,hogy senki élete sem tökéletes.Még nekünk,sztároknak sem.Megfordultam,szememet a plafonra szegeztem,karjaimat szétnyújtva mély levegőt vettem,majd kifújtam.Bámultam a fehér plafont,de fokozatosan egyre keskenyebb lett a látóköröm,majd elsötétült minden.Elaludtam.

Emily szemszöge:
Miután megfürödtem és fogat mostam,a TV elé vetettem magam,a kanapéra.Mihelyst kényelembe helyeztem magam,csipogni kezdett a telefonom a konyha pulton.Nagy nehezen feltápászkodtam,és elindultam a telefonomért.Amikor megláttam hogy Harry-től érkezett üzenetem,unottan nyitottam meg azt.Az üzenet kép részénél a telefonomat legszívesebben a földhöz vágtam volna,de ahelyett,az egyik kezem mellett lévő poharat ismertettem meg a talajjal.
-Minden rendben?-kukucskált ki anya az egyik szobából.
-Persze.Csak kicsúszótt a kezemből egy pohár.-töröltem le az egyik akkor lefolyt könnycseppemet.Anya azonnal hozta a seprűt,majd felseperte a szilánkdarabokat,majd a kukába dobta.
-Máskor vigyázz jobban.-mosolygott rám,amit viszonoztam,majd felmentem a szobámba.Az ajtón belépve harag levezetés képen,erőből belevágtam telefonomat a puha ágyamba,aztán kezemet a fejemhez kapva rohangáltam fel-alá a szobámba,míg el nem fáradtam és leültem az ágyamra.
-Miért csinálja velem ezt minden fiú?Miért nem lehet egy normális kapcsolatom?-kérdeztem magamban.A kezembe vettem a telefonomat,hogy újra megnézzem a képet,és alaposan végig mérjem.Akkor láttam hogy egy újabb üzenetem érkezett.Amikor a végéhez értem egyszerre szerettem volna sírni,és dühöngeni,de ehelyett mérgesen pötyögtem be a választ.Leoltottam a villanyt,bebújtam a meleg takaróm alá,és az ágyamból bámultam ki az ablakon,amin erősen világított át a Hold fénye.Egy ideig néztem ahogy a fa ágak árnyékai fel-le mozognak a szőnyegemen,majd elaludtam.
Reggel arra ébredtem,hogy eső cseppek kopognak az ablakomon.Egy pár percig forgolódtam,és több féle képen húztam vagy a párnát,vagy a takarót a fülemre,majd meguntam,és nyűgösen álltam fel az ágyamból.Belebújtam a papucsomba,majd csoszogni kezdtem a földszintre mint egy nyugdíjas.
-Jó reggelt.-köszöntem a lent kávét szürcsölgető szüleimnek.
-Jó reggelt kicsim.-állt fel anya az asztaltól,majd nekem is levett egy kávéscsészét,én pedig unottan könyököltem az asztalra.
-Rosszul aludtál?-kérdezte apa.
-Nem.-válaszoltam egy kicsit élettel telibben,hogy ne faggatózzanak tovább.
-Ma délelőtt elugrunk a nagyihoz.Te is jössz?-tolta elém a kávémat anya.
-Most inkább kihagynám.-mondtam mire bólintott.
-Terveztél mára valamilyen programot?-kérdezte apa.
-Boltba kell mennem ugye!?-mosolyogtam rá.
-Igen.Honnan tudtad?-viszonozta a mosolyomat.
-A múltkor is így volt.-nevettünk már mind a hárman.
-Hát mi megyünk is.-állt fel anya az asztaltól majd betolta a széket.-A bevásárló lista a hűtőn van.-mutatott a hűtőn virító cetlire.
-Szia!-köszöntek.
-Sziasztok!-intettem,majd beleraktam a csészéket a mosogatóba,aztán felmentem a szobámba.Magamra kaptam egy rózsaszín-szürke összeállítást,és a következő pillanatban már az előszoba felé tartottam,ahol magamra húztam a cipőm.
                                         

Amikor végeztem leakasztottam az akasztóról a kulcsomat,és kiléptem az utcára.Az eső már nem esett,de hűvös szél fújt.Bezártam az ajtót,és amikor megfordultam egy olyan embernek ütköztem,akit szívem szerint melegebb éghajlatra küldtem volna.
Remélem mindenkinek tetszett..:))...3 komi után megpróbálom felrakni hétvégén a 12.részt..:D..megírhatnátok komiba hogy kivel találkozott Emily :D
Iratkozzatok fel rendszeres olvasónak!!! ;)